Az Egyszarvú csillagkép latinul: Monoceros, halvány csillagkép, a Tejúton helyezkedik el. Magyarországról télen látható. Legelső említését Petrus Plancinusnak köszönhetjük, aki valamikor az 1612-es, 1613-as évek környékén adott nevet ennek az alakzatnak. Az egyszarvú megváltói attribútumként jelenik meg a mitikus kultúrában.

 

A Megváltó irányába forduló tekintet a megnyílás, tehát a megnyíló és befogadó szeretet szimbóluma.

 

Csillagjai:

Az α Monocerotis színképosztálya K0, látszólagos fényessége 4,07 magnitúdó, távolsága 180 fényév.

A β Monocerotis az egyik legszebb hármascsillag. Az alkotók mind sárgásfehérek, 10"-re fénylenek egy egyenlő szárú háromszögcsúcsain. Könnyen észlelhető 15 cm-es távcsővel.[2] A három csillag látszólagos fényessége rendre: 4,7, 5,2 és 6,1 magnitúdó.William Herschel fedezte fel 1781-ben.

Az ε Monocerotis kettőscsillag, a komponensek látszólagos fényessége 4,5 és 6,5 magnitúdó.

Az S Monocerotis szuperóriás változócsillag, a fénye 4m-5m között szabálytalanul ingadozik. A nyolcadrendű kísérőjét legalább közepes nyílású távcsővel lehet megfigyelni.

 

Messier 50 (NGC 2323) - nyílthalmaz

NGC 2261(Hubble változó köde) - diffúz köd

Rozetta-köd - diffúz köd

NGC 2244 - nyílthalmaz