Csillagképek

A Kemence latinul: Fornax, egy csillagkép a déli égbolton. A 88 újabb csillagkép egyike. A kicsiny, csak halvány csillagokból álló konstellációt a 18. században vezette be Lacaille. Déli elhelyezkedése miatt Közép-Európából megfigyelhető tiszta őszi éjszakákon. Területén nagyon sok fényes galaxis, és galaxis halmaz található, valamint néhány nagyobb kiterjedésű csillaghalmaz, és egy fényes planetáris köd. A csillagképet 1756-ban Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász nevezte el a 18. században. Eredeti neve Fornax Chemica magyarul vegyi kemence volt, ebből rövidült a neve a mai alakra.

Csillagjai:

α Fornacis - DALIM: a látszó fényessége 3,9 magnitúdó. F8 színképtípusú csillag, egy hozzá közeli, hatodrendű kísérővel. 46 fényévre van a Naptól. A megpillantásához közepes méretű távcső szükséges.

β Fornacis 4,5 magnitúdós, G6 színképtípusú.

W Fornacis egy szép kettős; a főcsillag 4,9m-s míg a 10,8"-re lévő kísérő 7,9m fényerejű

A csillagkép távolabb található a galaktikus egyenlítőtől, ezért az égbolt ezen területe a galaxisok és galaxis halmazok birodalma.

NGC 1097: A csillagkép közepén helyezkedik el ez a 9,25m-s Sbc besorolású spirálgalaxis. Egyéb jellemzők: AGN – Active nucleous galaxy

PGC 10093 Fornax-törpe: A csillagkép legismertebb és egyik legizgalmasabb objektuma ez a közeli törpegalaxis. 1938-ban fedezte fel Harlow Shapley fotografikus úton Dél-Afrikából. A galaxis látszó mérete 57'×43', azaz majdnem kétszer akkora felületű, mint a telihold. Mivel integrált fényessége csupán 8,8m, ezért rendkívül nehéz észlelni. Hivatalos besorolása: "Dwarf E3 – This is a dwarf elliptical galaxy", s a rendszer a Lokális galaxis halmaz része, mivel saját Tejútrendszerünk körül kering. Az objektum felületén egy gömbhalmaz is észlelhető, az NGC 1049, melyet már jóval korábban katalogizáltak.

NGC 1316: A csillagkép egyik legnagyobb látszó fényességű galaxisa ez a 8,77m-s, 7'×5,5' méretű S0 osztályú lentikuláris galaxis. A galaxisban 3 szupernóvát jegyeztek fel eddig: SN 1981D, SN2006dd, SN 2006mr.

NGC 1344: E3 besorolású elliptikus galaxis. Fényereje 10,3m, mérete 4'×2,3'.

NGC 1398: A csillagkép északkeleti régiójában található ez a 9,7m-s, 6,6'X5' méretű, S(B)b- I osztályú horgas spirálgalaxis.

NGC 1350: A csillagkép délkeleti részén lelünk rá erre a 10,5m-s, 6'×3' méretű, SBb(r) I osztályú gyűrűs spirálgalaxisra. 1959-ben szupernóvát katalogizáltak benne, az SN 1959A jelzésűt.

NGC1399: A Fornax-galaxishalmaz egyik legsűrűbb tartományában találjuk ezt a galaxist, még éppen az Eridanus határvonala mellett. 9,8m-s, 3'×3'-es, E1p osztályú elliptikus galaxis.

NGC 1360: A csillagkép különlegessége ez a planetáris köd. Fényessége 11,2m, mérete 540"×30" (ívmásodperc), így a déli félgömbön élők már közepes távcsövekkel is megfigyelhetik. Központi szülőcsillaga a CPD-26.389 jelzést viseli.

Harrington 2: Ez a csillaghalmaz a déli féltekéről akár szabad szemmel is észlelhető, de Magyarországról is látható már kisebb távcsövekkel. A halmaz másik elnevezése; Alessi 13, koordinátái: 03h27.5m -35°41' Mérete: 53'×52'

A Cet latinul: Cetus, egy csillagkép, amely Kétó megtestesítője, aki Gaia, és Pontosz leánya. Kétó, Kassziopeia, Képheusz, Perszeusz, Androméda egy görög mondakörbe tartoznak. A cethal az a tengeri szörnyeteg, amit Poszeidón küldött Aithiopia királynőjének (Kassziopeia) megbüntetésére, aki hiúságával felbosszantotta az isteneket. A csillagképet Mezopotámiában Tiámattal, a káosz mellett létező tengeri szörnnyel azonosították. Későbbi görög mitológiában, a csillagképben az Alvilág kapuját vélték felfedezni, jelezve azt, hogy a csillagkép az ekliptika alatt található. A Halak csillagképpel együtt szerepel Héraklész 12 próbájának mondájában, nevezetesen az utolsó próbatételben, melyben Héraklész Eurüsztheusz parancsára felhozza fegyver nélkül az Alvilág őrzőjét, a háromfejű Kerberoszt.

Csillagjai:

A Cet csillagképben található az egyik legkülönösebb változócsillag, az o Ceti, a Mira. Neve azt jelenti: „csodálatos”, s ez az első felfedezett változócsillag. Periódusa 331,65 nap, maximuma idején fényessége 2,0m, míg minimumban 10,1m fényességével láthatatlanná válik a szabad szem előtt, s így a csillagkép látványa megváltozik. A csillagkép legfényesebb tagja a β Ceti (Deneb Kaitos = „a cethal farka”) 2,0 magnitúdóval, ezt követi az α Ceti (Menkar), illetve a τ Ceti, amely a 17. legközelebbi csillag. Mivel a Cet csillagkép az ekliptikához közel található, jó eséllyel találhatunk itt nagyobb inklinációjú kisbolygókat.

NGC 17 spirálgalaxis

A Cet csillagkép otthont ad pár távoli galaxisnak is, a legfényesebb az M77, mely egy Seyfert-galaxis a Delta Ceti közelében, fényessége 9m.

NGC 246 - planetáris köd

NGC 247 - fényes galaxis

 A Kentaur latinul: Centaurus egy csillagkép. A csillagképet az 1. században Klaudiosz Ptolemaiosz már felvette a 48 csillagképet tartalmazó listára.  A kentaurok mitológiai alakok, félig emberi felsőtesttel, félig ló alsótesttel szokták ábrázolni. Egyikük Kheirón, aki Ovidius szerint Héraklésznak, Thészeusznak és Iaszónnak, az argonauták vezetőjének adott magánórákat. Más vélemények szerint a Nyilas Kheirón /Chiron/, míg a Kentaur Pholosz, aki Héraklész barátja volt.

 

A Kentaur csillagképben található a Nap legközelebbi csillagszomszédja, a Proxima Centauri.

Csillagjai:

α Centauri – arabul Rigil Kentaurus (A kentaur lába), más források szerint Toliman (Szőlőhajtás): a Földtől 4,4 fényév távolságra lévő, kékesfehér színű, -0,01 magnitúdós csillag. Kis nyílású távcsővel már látható a két, sárga színű, 0,0 illetve 1,4 magnitúdós komponense. Az Alfa Centauritól 0,1 fényév távolságra van a Proxima Centauri, a 11m-s vörös törpe, a Naphoz legközelebbi csillag, de távcsővel nem látható együtt az Alfa Centaurival a viszonylag nagy, 2°-os szögtávolság miatt.

β Centauri – Hadar vagy Agena: kék színű, 0,6 fényrendű, a Földtől 525 fényév távolságra lévő óriáscsillag. Az alfa- és a béta Centauri-n át húzott egyenes a Dél Keresztje csillagképre mutat.

γ Centauri – Menkent: két 2,9m-s, kék színű komponensből áll, a távolsága mintegy 130 fényév.

δ Centauri: kékesfehér, körülbelül 400 fényévre lévő, másodrendű szubóriás.

ε Centauri: 175 fényév távolságra lévő kékesfehér óriás, a fényrendje 2,3m.

NGC 3766 – nyílthalmaz

Kék Planetáris (NGC 3918) – planetáris köd

NGC 4945 – spirálgalaxis

ω Centauri (NGC 5139) – gömbhalmaz

Centaurus A (NGC 5128) – lentikuláris galaxis

NGC 5460 – nyílthalmaz

A Cepheus az északi égbolt egyik csillagképe. Az égbolton a görög mitológiából ismert Képheuszt, Etiópia mitológiai királyát jeleníti meg. Egyike a 88 modern csillagképnek, a Ptolemaiosz által lejegyzettek közül a 47-ik. Képheusz, Kassziopeia, Androméda, Pégaszosz, Kétó, és Perszeusz történetei egy mondakörbe tartoznak. Képheusz felesége, Kassziopeia meg volt győződve arról, hogy az ő szépsége meghaladja a tengeri nimfák messze földön híres szépségét. Dicsekvését az istenek nem nézték jó szemmel. Poszeidón, a tengerek istene egy óriási cethalat küldött büntetésül, mely rengeteg emberrel végzett. A király jósokhoz fordult, választ akart kapni arra, hogyan tudna megszabadulni a szörnyetegtől. A jóslat szerint csak egy mód volt a menekvésre, ha feláldozzák a szörnyetegnek egyetlen lányukat, Andromédát. A királyi pár eleget tett a feladatnak, és Andromédát egy sziklához kötötték a tenger közelében. Perszeusz azonban a lány segítségére sietett, végzett a szörnyeteggel, kiszabadította Andromédát és feleségül vette.

Csillagjai:

A γ Cephei egy 50 fényév távolságra található kettőscsillag. A rendszer kisebb tagja egy vörös törpe csillag, míg párja egy narancssárga, K1IV színképtípusú csillag, mely körül 2002-ben exobolygót találtak. A precesszió miatt körülbelül i. sz. 4000–8000 között az északi égi pólus a Cepheus csillagképben lesz. I. sz. 4050 táján a γ Cephei, majd 7530 táján az α Cephei, vagyis az Alderamin lesz a sarkcsillag.

A δ Cephei a cefeida típusú változócsillagok legismertebb képviselője, egyben névadó prototípusa. Méretét pár napos periódussal változtatja, így átlagos fényességében is periodikusságot mutat.

A μ Cephei, mely Herschel Gránátcsillagaként is ismert, félszabályos változócsillag, vörös szuperóriás. Fényességét 730nap alatt 3,4m és 5,1m között változtatja. Átmérője megközelítőleg akkora, hogyha naprendszerünk közepén helyeznénk el, felszíne a Szaturnusz pályájáig nyúlna.

A Kruger 60 egyike a Földhöz legközelebbi csillagoknak, mindössze 13 fényév távolságra található. Fényessége 11m körüli, a rendszert két vörös törpe alkotja.

A V354 Cephei az egyik legnagyobb ismert csillag.

NGC 40 egy fiatal planetáris köd

NGC 188 az északi pólushoz legközelebbi nyílthalmaz, mely egyike a legrégebb óta ismert nyílthalmazoknak

NGC 6946 egy spirálgalaxis, mely a Cepheus és Cygnus határán található

NGC 7023 nyílthalmaz

A Hajógerinc latinul: Carina, egy csillagkép. A csillagkép az egykori, feldarabolt Argo Navis egyik része. Nicolas-Louis de Lacaille apát, francia csillagász vezette be a 18. században.

Csillagjai:

α Carinae - Canopus (magyar jelentése: kormánylapát) -0,6m fényrendjével az égbolt második legfényesebb csillaga, az űrhajósok is tájékozódási pontnak használják. (Kanoposz városa a Nílus deltájában feküdt az ókori Egyiptomban).

β Carinae - Miaplacidus (magyar jelentése: a hajó gerince), kékesfehér, 1,7 magnitúdós csillag.

ε Carinae - Avior: 1,9 fényrendű, sárga színű óriás.

η Carinae: hatalmas tömegű, nóvaszerű, a Földtől 3500 fényév távolságra lévő változócsillag, az NGC 3372, más néven az Éta Carinae-köd veszi körül. Jelenleg hatodrendű, de 1843-ban -1m-ra lobbant fel.

υ Carinae: egy harmad- és egy hatodrendű komponensből álló kettőscsillag, a megfigyeléséhez már kis távcső is elegendő.

V382 Carinae: egy igen nagyméretű csillag.

HD 93129A: A Tejútrendszer egyik legfényesebb csillaga.

NGC 2516 - nyílthalmaz

IC 2602 ("Déli Pleiadok") nyílthalmaz

NGC 2808 gömbhalmaz

NGC 3114 nyílthalmaz

Éta Carinae-köd ((Eta Carinae Nebula) vagy NGC 3372) planetáris köd

NGC 3532

Az Eta Carinidák meteorraj minden évben január 14-27-e között látható, 21-én tetőzik. A meteorrajt 1961-ben Ausztráliában figyelték meg először.