Csillagképek

A Cassiopeia egy csillagkép az északi égbolton. A csillagkép a görög mitológiában szereplő Kassziopeiáról kapta nevét. Kassziopeia Képheusz aithiopiai király felesége és Androméda anyja volt. A királyné azzal dicsekedett, hogy ő a nimfáknál is szebb. Ezért az istenek megharagudtak rá, és Poszeidón, a tengerek istene egy tengeri szörnyet küldött, amely rengeteg embert elpusztított. A királyi pár egy jósdához fordult, ahol azt a jóslatot kapták: akkor szabadulhatnak meg a szörnytől, ha leányukat feláldozzák neki. Vállalták ezt az áldozatot, és Andromédát kitették egy tengeri sziklára, hogy ott a szörny zsákmányául essék. A hős Perszeusz Androméda segítségére sietett, legyőzte a szörnyet, kiszabadította a leányt, majd feleségül vette. A történet később azzal bővült, hogy Kassziopeiát a trónjához kötözték és fél napig fejjel lefelé lógatták. A történet minden fő szereplője Cassiopeia, Andromeda, Cepheus, Perseus és a Cet néven csillagképként látható az égbolton.

A csillagkép cirkumpoláris, tehát minden derült éjszakán látható. Helyzetétől függően M vagy W formájú.

Csillagjai:

α Cassiopeiae - arabul Shedir: 2,24 magnitúdós, narancssárga színű, 230 fényév távolságra lévő óriás. K0II színképtípus.

ß Cas, arab nyelven Caph: 2,28m, F2III színképtípusú, 55 fényév távolságra lévő, fehér színű csillag.

γ Cas - Cih: kék óriás, változócsillag, szabálytalan időközönként gázhéjat dob le magáról, a fényessége 2m - 3m között ingadozik. B0IV színképtípus. Távolsága 610 fényév. A csillagkép W (vagy M) alakzatának középső csillaga.

δ Cas - Ruchbah: 2,66m, A5III színképtípusú, kékesfehér, 99 fényévre lévő kettőscsillag, a felbontása amatőr szinten nem lehetséges.

ε Cas - Navi: 3,3m-s, 440 fényév távolságra lévő kékesfehér óriás.

η Cas: kettőscsillag, amelyet egy negyedrendű sárga és egy nyolcadrendű vörös színű csillag alkot, kis nyílású távcsővel már észlelhető.

ι Cas: fehér, ötödrendű csillag nyolcadrendű kísérővel. 100 mm-es nyílású távcsővel és erős nagyítással a fényesebb csillagnak látható egy 7 magnitúdós társa is.

μ Cas: sárga, ötödrendű csillag 25 fényév távolságban.

ρ Cas: sárga szuperóriás, 4 év alatt 4m - 5m között változik a fényessége.

R Cas – változócsillag.

V509 Cassiopeiae – hiperóriás változócsillag.

M52 (NGC 7654) nyílthalmaz

M103 (NGC 581) nyílthalmaz

NGC 147 törpe szferoidális galaxis

NGC 185 törpe szferoidális galaxis

NGC 457 nyílthalmaz

NGC 281 nyílthalmaz

NGC 559 nyílthalmaz

NGC 663 nyílthalmaz

NGC 7635 diffúz köd

A Kassziopeiában 1572-ben egy szupernóva - a Tycho-csillag vagy SN 1572 - lángolt fel, melynek tudományos leírása Tycho Brahe dán csillagásztól származik. A csillagképben található még egy szupernóva-maradvány, a mintegy 300 éves Cassiopeia A, amely a Naprendszeren kívüli legerősebb ismert rádióforrás.

A Kis Kutya latinul: Canis Minor, egy csillagkép a téli égbolton, Orionnak, a Vadásznak a kisebbik kutyája. A Kis Kutya a Révai nagy lexikona szerint 'Maira, Ikariosz hű kutyája, akinek a segítségével Ikariosz lánya, Érigoné megtalálta apja elásott holttestét. Egy másik Görög monda szerint a Kis Kutya a teumésszoszi róka volt, akit soha nem sikerült elfogni vadászat közben, a Nagy Kutya pedig Lailapsz, Kephalosz kutyája, aki hiába üldözte a rókát, míg végül mindketten kővé váltak. A két állatot Zeusz helyezte el az égen. Mezopotámiában vízi vadászatra betanított kutyát láttak a Kis Kutyában, meglehet, hogy az arabok ezért nevezték időnként a Procyont Al Ghumaisának, (vizes szeműnek). Ideillik azonban az az arab legenda is, amely szerint a Kis Kutya és a Nagy Kutya két nővér volt, s mikor egyikük a Nagy Kutya megszökött a másiknak ömlött a könnye bánatában.

Csillagjai:

α Canis Minoris - Procyon: az égbolt nyolcadik legfényesebb csillaga. A neve latinul kisebbik kutyacsillag a Szíriusz, a görögök pedig a kutya előtt lévőnek nevezték, mert korábban kel a Szíriusznál. Mintegy 11,3 fényévnyire van a Földtől, 0,4m-s sárgásfehér csillag. Kettőscsillag, a kísérője 10,3m-s fehér törpe 41 éves keringési idővel, ezért az erős fénye párja miatt nagyon nehéz észrevenni, csak nagyobb távcsövekben pillantható meg. A fő csillagtól való távolsága 2,2" és 5.0" között változik. Legnagyobb távolságát 1992-ben érte el, a legkisebbet 2009-ben. A nagy kutyabeli Szíriusz kísérőjéhez hasonlóan itt is fehér törpéről van szó. Közepes sűrűsége 100 000 g/cm3. Átmérője viszont csak kétszerese a Földének. A Szíriusszal és Betelgeuse-vel alkotja a majdnem egyenlő szárú, feltűnő Nagy Téli Háromszöget. {A Betelgeuse-nek többféle kiejtését hallani (bételjoze, betelguze, bételgőz, az angolok bítöldzsúz-nak ejtik). Az MCSE csillagászattörténeti portálja segíthet a kiejtésben.

β CMi - Gomeisa: 2,9 magnitúdójú, kékesfehér csillag, mintegy 165 fényévnyire van a Földtől.

γ CMi: 4,6m fényrendű, sárga színű óriás, mintegy 250 fényév távolságra van a Földtől.

14 Canis Minoris: Hármas rendszer. A fő csillag fényessége 5,4m. Tőle 76" távolságban található egy 7 magnitúdós csillag, és 112"-nyire egy 8 magnitúdós.

A csillagkép területén az NGC-katalógus 19, az IC-katalógus 6 objektumot tartalmaz. Közülük legfényesebb az NGC 2485 sz. spirálgalaxis, 13,2m

A Vadászebek latinul: Canes Venatici, egy csillagkép. A csillagkép egykor az Ursa Maior része volt, most Boötes (Ökörhajcsár, más ismert nevén Pásztor) tartja pórázon a két vadászebet. A név körül sorozatos fordítási hibák jöttek létre: görögről arabra a dárdanyelet pásztorbotra, ezt pedig latinul kutyákra fordították. A kutyákat végül Johannes Hevelius önálló csillagképként helyezte el az égen 1687-ben.

Csillagok:

α Canum Venaticorum: Cor Caroli (Károly szíve). Edmond Halley nevezte el így ezt a kettőscsillagot II. Károly angol király tiszteletére. A fő komponens kékesfehér színű, 2m9 fényrendű csillag egy ötödrendű kísérővel, amely már kis távcsővel is látható.

β CVn - Asterion (Ἀστερίων): G0 színképtípusú , negyedrendű, a Földtől 30 fényév távolságra lévő törpecsillag.

γ CVn - La Superba: vörös színű, N3 színképtípusú csillag, a fényessége 160  naponként 4,8-6,3 között változik,

M3: gömbhalmaz

M51: galaxis

M63: galaxis

M94: galaxis

M106: galaxis

NGC 4449: szabálytalan galaxis

NGC 4244: spirálgalaxis

NGC 5005: spirálgalaxis

 

A Zsiráf latinul: Camelopardalis , egy csillagkép közel az Északi Pólushoz. Nagy kiterjedése ellenére nem feltűnő. Másik ismert neve: Camelopardus. A csillagképet 1613-ban vezette be Petrus Plancius. A görögök egy teve fejű foltos leopárdnak nézték ezt a konstellációt. Jakob Bartsch vagy Jakobus Batrschius (1600-1633) 1624-ben az Usus astronomicus planisphaerium Argentinae című művében Zsiráfnak nevezte el, és így nevezzük ma is.

Csillagok:

Alfa Camelopardalis: 4m3 magnitúdós, kékesfehér színű szuperóriás csillag, mintegy 6000 fényév távolságra a Földtől

Béta Camelopardalis: a csillagkép legfényesebb tagja, 4m-s, sárga szuperóriás. Tőle távol van egy 9m-s társa, amely már látcsővel is észlelhető

32 Camelopardalis vagy Struve 1964, illetve Σ 1964: kis távcső segítségével megfigyelhető, ötöd- és hatodrendű csillagpár

T Camelopardalis: Mira típusú változócsillag

IC 342 spirálgalaxis

NGC 1502: 15 csillagból álló, látcsővel is megfigyelhető nyílthalmaz, melynek a közepén kis nyílású teleszkóppal két kettőscsillag fedezhető fel, az egyik pár hatod-, a másik pedig kilencedrendű.

NGC 2403 spirálgalaxis

A Nagy Kutya latinul: Canis Major, egy csillagkép. Úgy tartják, hogy a Nagy Kutya és a Kis Kutya Orionnak, az égi vadásznak vadászati kísérői, és ennek megfelelően követik őt a napi, keletről nyugat felé tartó mozgásban. A Nagy Kutya annyira délen van, hogy Észak-Európából nézve csak részben figyelhető meg. Ez főleg a csillagkép déli részeire vonatkozik, ahol a kutya lábait kellene elképzelni. Skandinávia északi részére a Nagy Kutya teljesen elveszett. Az ókori Egyiptom számára a fél évig nem látható Szíriusz heliákus felkelése – azaz a Nappal együtt kelése – egyet jelentett a Nílus évenként ismétlődő, életet adó áradásával, a méz eredetével, a kutyák nyári izgatottságával (amiből a „kánikula” szavunk származik), és a mesés főnix madárral.

Csillagjai:

A Nagy Kutya fő csillaga a Szíriusz, vagyis az α Canis majoris. A Földről látható csillagok között ez a legfényesebb (a Napot kivéve).

α Canis Majoris - Szíriusz. -1,44m fényességével a Földről látható legfényesebb csillag. Távolsága 8,7 fényév, a Napot 23-szor ragyogja túl, felszíni hőmérséklete 11 000K, az A1 színképosztályba tartozik, átmérője 1,8-szer nagyobb a Napénál. Tőle 2,5" és 11" közötti távolságra található a híres, de kisebb távcsövekkel nehezen megfigyelhető Szíriusz B. Ez egy fehér törpe, amelynek anyagsűrűsége 90 000-szer nagyobb, mint a Nap anyagáé. A Szíriusz társának látszó fényessége 8,7m, a főcsillagot 49,98 év alatt futja körül. A pálya fél nagytengelye 7,62 ", excentricitása 0,58. Színképtípusa A5.

β Canis Majoris - Mirzam (Előfutár). A 2m fényes csillag 500 fényév távol van. Színképtípusa B1. Évenkénti sajátmozgása 0,003", és 34 km/s sebességgel távolodik.

γ Canis Majoris - Muliphein (A kutya füle). 4,07 fényrendű csillag. Fénye 325 év alatt jut el hozzánk. A színképtípusa B8.

δ Canis Majoris - Wezen (Súly). Látszólagos fényessége 1m,83, a színképtípusa F8, 20 000-szer ragyogóbb a Napnál. Távolsága 1800 fényév.

ε Canis Majoris - Adhara (Szüzek). Szuperóriás, a héliumcsillagokra jellemző B1 típusú színképpel. 430 fényév távolságban van, 1,73 fényrendű.

η Canis Majoris - Aludra (A szűz). 2,45m fényes csillag, ahonnét a fény 3000 év alatt ér Földre. B5 színképtípusú szuperóriás.

Zeta Canis Majoris - Furad. Színképtípusa B2.5V, 3,02m fényes csillag, 340 fényév távolságban van.

Omicron Canis Majoris - Színképtípusa B3Ia, 3,02m fényes csillag, 2600 fényév távolságban van.

VY Canis Majoris hiperóriás, amely félszabályos változóként legfényesebb időszakában a láthatóság határán van. 1500 parszekre van a Naprendszertől.

A Szíriusz kísérőjéről és annak keringési idejéről a nyugat-afrikai Mali egyik népcsoportja, a dogonok sok évszázaddal ezelőtt tudtak, az időszámításukat és a szertartásaikat is ehhez viszonyították. A kísérő csillagot Pó-nak nevezték.

A Nagy Kutya a Tejút közepén helyezkedik el, és ezért egy sor nyílthalmaz található benne. Közülük legszebb a Messier 41. A Szíriusztól 4°-kal délre van, és ezért látcsővel vagy távcsővel könnyen megkereshető. Távolsága 2350 fényév, és mintegy 25 fényesebb csillagot tartalmaz. Legfényesebb csillagának fényessége 6,9 magnitúdó. A halmaz csillagainak száma, 13 magnitúdóig kb. 100.

 

Figyelemre méltó az NGC 2362 is, amely kb. 4600 fényév távolságra van. A halmaz legfényesebb csillagát, τ Canis majorist már szabad szemmel is észrevehetjük, mivel fényessége 4,5 magnitúdó. Ez egyébként hármas rendszert képez másik két csillaggal. Tőle 8,2"-re van egy 10 magnitúdós csillagocska, míg 14,5" távolságban egy 11 magnitúdós kísérő. Ezt a két csillagot legalább 10 cm nyílású távcsővel könnyen felismerhetjük. A τ Canis majoris észrevehetően kiemelkedik ebből a mezőnyből. A tőle halványabb csillagok legfeljebb 6-7 magnitúdósak. Éppen ezért ennek a halmaznak a megfigyeléséhez vagy jó látcsövet, vagy legalább 5 cm nyílású távcsövet kell használnunk. Legalább 40 csillag tartozik a halmazhoz, és abszolút értelemben van köztük néhány eléggé fényes csillag is. Ebből arra lehet következtetni, hogy NGC 2362 a legfiatalabb nyílthalmazok egyike, amelyet az égen eddig felfedeztünk. Kora valószínűleg csak mintegy 1 millió év. Ebben némiképp hasonlít a jól ismert kettős halmazra a Perzeuszban.

Az NGC 2354, egy másik nyílthalmaz 60 halványabb csillagot tartalmaz.

Az NGC 2204-ben is kissé halványabb csillagok vannak.

Az NGC 2360 halmaz legfényesebb csillagainak a fényessége 9 magnitúdó körül van. Ehhez a halmazhoz 12 magnitúdóig mintegy 50 csillag tartozik.

Gömbhalmazok a Nagy Kutyában nem fordulnak elő. A diffúz ködöknek is, a Tejút ellenére, kevés képviselője található itt.