Csillagképek

A Véső latinul: Caelum, egy halvány csillagokból álló kis csillagkép a déli égbolton, mely egy szobrász vésőjére emlékeztet. Kisebb déli része Magyarországról egyáltalán nem látható. A csillagképet Nicolas Louis de Lacaille apát, francia csillagász vezette be 1756-ban, eredetileg a les Burins francia néven. 1763-ban fordították a nevet a latinra Caelum Scalptorium-ra, ami később Caelum-ra rövidült. A csillagképhez nem kapcsolódnak mitológiai történetek és legendák. Ez a csillagkép is a már meglévő csillagképek közötti üres helyek egyikén van, a csillagai akár a Galamb-, akár az Eridánusz csillagképhez is tartozhatnának.

Csillagok:

α Caeli: 4,45 magnitúdós, sárga színű csillag, 65 fényév távolságra van a Földtől.

β Caeli: ötödrendű csillag, a távolsága mintegy 60 fényév.

γ1,2 Caeli: a 4,m5-s vörös- és 6m,3-s fehér óriáscsillagok 13'-re vannak egymástól.

A konstelláció területén az NGC-katalógus tizenhat, az IC-katalógus hét objektumot tartalmaz: mindegyikük galaxis. 13 magnitúdónál fényesebb mindössze kettő van közöttük. A galaxisokon kívül három, kis csillagcsoport is megbújik a csillagkép területén, ezek optikai segédeszközökkel elérhetőek hazánk területéről is.

NGC 1679: 12m fényességű küllős spirálgalaxis

NGC 1567: 12,5m fényességű elliptikus galaxis

Streicher 19: 40 ívperc méretű csillagcsoport a HD 32515 jelű 5,9 magnitúdós csillag közelében.

Streicher 17: egy kis "kaszkád" (csillaglánc) a HIP 22611 jelű csillag közelében.

Streicher 18: 5X9 ívperces kis aszterizmus a HIP 20879 jelű 8 magnitúdós csillag közelében.

Az Ökörhajcsár latinul: Bootes , egy csillagkép. Több legenda is fűződik hozzá. Az egyik szerint az Ökörhajcsár találta fel a szántást. A másik szerint medvetáncoltató volt, aki a Nagy Medvét táncoltatja. A harmadik monda szerint két vadászebbel űzi a medvét, ezek is csillagkép-alakban megtalálhatók. A negyedik legenda szerint az athéni Ikariosszal, Érigoné atyjával azonosítja a csillagképet. Dionüszosz (a római mitológiában Bacchus) megtanította Ikariosznak a borkészítés titkát. Ő azután bort adott a parasztoknak, akik lerészegedtek a veszedelmes nedűtől. Mivel azt hitték, mérgezés áldozatai, lemészárolták, majd eltemették Ikarioszt. Érigonét atyja kutyája, Maira vezette el Ikariosz sírjához. Amikor megtalálta sírt, bánatában felakasztotta magát. Zeusz (némelyek szerint maga Dionüszosz) Szűzként az égre helyezte a leányt. Ikariosz lett az Ökörhajcsár csillagkép, Maira pedig vagy a Procyon a Kis Kutyában vagy a szomszédos Vadászebek egyik ebe.

 

A csillagkép régebbi neve Arcturus volt, azaz a Medve Őre. Ma ezt a névet már csak a legfényesebb csillaga viseli. Az újkorban felvettek egy bizonytalan, Falikvadráns (Quadrans Muralis) nevű alakzatot is a csillagképek közé, mely az Ökörhajcsár jó néhány csillagát is tartalmazta. Az alakzat később kikerült a csillagképek hivatalos listájáról, a neve a Quadrantidák-meteorraj nevében él tovább.

Csillagok:

α Bootis, arab eredetű néven Arcturus (Medveőrző, Medvetartó). Színképosztálya K2III, a Földtől 37 fényév távolságra van. Látszólagos fényessége -0,05m, az abszolút fényessége -0,31M. Vörös óriás, az égbolt negyedik legfényesebb csillaga, tömege nagyjából megegyezik a Napéval, átmérője 27-szerese a napátmérőnek. Ez a vörös óriás olyan képet mutat, mint a Napunk 5 milliárd év múlva. Az Arcturus volt az ókor egyik legalaposabban megfigyelt csillaga; már Hésziodosz görög költő is megemlítette a Kr.e. 8. században. Neve azt jelenti "medveőrző"; ez arra utal, hogy az Ökörhajcsár szakadatlanul üldözi a Nagy Medvét és a Kis Medvét az északi égi pólus körül. A csillagot az ókorban a viharok előhírnökének tartották, az asztrológia későbbi fejlődése során a jólét és a megbecsülés csillagává vált.

β Bootis, Nekkar: 3,6m-s, G5 színképtípusú sárga színű óriás, a távolsága 136 fényév.

γ Bootis, Ceginus vagy Seginus:[2] 3m-s, fehér színű. Ezt a csillagot Haris néven is ismerik. Néha Seginusként emlegették az egész csillagképet, az elnevezés eredete azonban nem világos.

ε Bootis, Mirak vagy Izar:[2] 2,7m-s narancssárga színű. Nevének jelentése "ágyékkötő" vagy "öv". Ez a sokat tanulmányozott csillag kettőscsillag; kék színű 5m-s kísérője van. A kettős kontrasztja (közepes erősségű távcsővel felbontva) igen látványos, ezért is nevezték el Pulcherrimá-nak, százszorszépnek.

η Bootis, Muphrid: 2,7m-s sárgásfehér színű. Neve az arab Al Mufrid al Ramih kifejezésből ered, melynek jelentése: "a lándzsahordozó magányos csillaga". Az Ökörhajcsárt gyakran ábrázolták karddal vagy lándzsával a kezében, azt azonban nem tudjuk, mit keres épp ez a csillag a férfialak lábszárán.

μ Bootis, Alkalurops

A Sas Csillagkép latinul: Aquila, ez a csillagkép mezopotámiai eredetű. Már egy Kr.e. 1200-ból származó domborművön is sasként ábrázolták. A görögök szemében a sas - a levegő többi teremtményéhez hasonlóan - Zeusz madara volt (a római mitológiában Iuppiteré). A madarak királyát kitüntetett királyi szolgaként és a nagy égisten harci állataként tartották számon, akinek többek között az volt a feladata, hogy visszaszerezze a villámokat, amelyeket Zeusz elhajigált.

A Sas csillagképhez fűződik Ganümédész, a szépséges ifjú halandó elrablásának és elcsábításának mítosza, amelyben a szerelemre gerjedt Zeusz jelenik meg a madár képében. A Sast gyakran ábrázolják úgy, hogy karmai között egy ifjút tart. Ganümédészt a csillagképtől délre képzelték elődeink az égre, fejét a β Aql alkotja.

Egy másik mítosz a sasmadár vérengző természetéről tanúskodik. Egyes források arról tudósítanak, hogy Prométheusz - akinek neve "előrelátót" jelent - a titánok utolsó nemzedékéhez tartozott, s az első istenpár, Uranosz és Gaia gyermeke volt. Őt tartják az emberiség teremtőjének és isteni védelmezőjének. Prométheusz tanította meg az embereket a különböző mesterségekre és tudományokra. Zeusz azonban méltatlannak tartotta a gyarló emberi fajt ekkora adományra. Az engedetlen titán ekkor egy üres köményszárban lelopta az embereknek a Nap tüzét az égről. Zeuszt felbőszítette a titán engedetlensége, és iszonyú büntetéssel sújtotta. Mezítelenül egy oszlophoz láncolták a Kaukázus hegységben, s hajnaltól alkonyatig Zeusz sasmadara tépte a máját. Mivel azonban Prométheusz halhatatlan volt, mája minden éjszaka begyógyult, hogy másnap ismét a sas lakomája legyen. Prométheuszra tehát örök szenvedés várt. Sok év múltán Zeusz mégis hallgatott Héraklész kérésére, és megkönyörült Prométheuszon, vagy Héraklész kiszabadította. Kheirón, a bölcs kentaur, akit a hős megsebzett nyilával, elcserélte halhatatlanságát Prométheusszal, hogy a halál megszabadítsa véget nem érő szenvedéseitől. Mikor Zeusz ráállt a cserére, Héraklész szíven lőtte a sasmadarat. Az Altair az egyik legfényesebb csillag a nyári égbolton.

Az Oltár latinul: Ara, egy csillagkép a déli égbolton, a Skorpió csillagkép alatt. Az ókori görög mitológiában az Ara volt az az oltár, amelyen egy kentaur feláldozta a farkast. Más görög monda szerint maga Dionüszosz, a bor és a mámor istene volt az Oltár. Az Ara a nevét egyébként Cicerótól kapta, aki Aratosztól (Kr. e. 310-245), a görög költőtől vette át, aki Thytérion-nak hívta.

A Szekeres latinul: Auriga egy csillagkép. Mezopotámiában a csillagképet kocsi hajtónak képzelték. A legkorábbi időktől úgy ábrázolták, hogy kecskét vagy kecskegidákat dajkál az ölében. Később azt tartották, hogy ez az Amalthea nevű kecske, amely a görög mítoszban Zeuszt (a római mitológiában Jupitert) szoptatta. Mások Erikthoniosz alakját vélték felfedezni a csillagképben, a Földanya és Héphaisztosz gyermekét. Erikthoniosz vezette be a négylovas kocsikat Athénban.

 

Egy másik értelmezés szerint a Fuvaros a balsorsú kocsihajtó, Mürtilosz égre vetített alakja. Oinomaiosz király, a lovak nagy kedvelője, nem tudta elviselni a gondolatot, hogy lánya, Hippodameia (neve annyit tesz: lószelídítő) férjhez menjen. Ezért kocsiversenyt hirdetett a kérők számára, akiknek élete volt a tét. Oinomaiosz apjától, Arésztól (Marstól) kapta az északi szélnél, a Boreasznál is sebesebb lovait. Ezek a csodálatos paripák legyőzhetetlenek voltak, a király így lánya valamennyi kérőjét megölette.

 

Amikor Hermész fia, Pelopsz lépett porondra, az istenek elhatározták, hogy megmentik. Poszeidón (Neptunus), a lovak ősi istene és a tengerek ura arany versenykocsit adott neki, amelyet szárnyas aranyparipák húztak. Győzelme érdekében Pelopsz ráadásul cselhez is folyamodott. Hüppodameia közreműködésével összebeszélt Mürtilosszal, Oinomaosz kocsihajtóval, hogy viaszutánzatokkal helyettesítse a kerékszegeket a király kocsijában. Pelopsz megígérte, ha a király elveszíti a versenyt, az ármányos kocsihajtóé lesz fele királysága, s őt illeti meg a királylánnyal töltendő nászéjszaka joga is. A verseny hevében a kilazult kerekek kirepültek Oinomaosz kocsijából, s a lovak addig vonszolták a királyt, amíg halálát nem lelte. Mielőtt kiadta volna lelkét, megátkozta Mürtiloszt.

A győzelmét ünneplő Pelopsz, Hüppodameia és Mürtilosz kihajtottak kocsijukon. Amikor megálltak falatozni, Mürtilosz azonnal el akarta venni jutalmát, Hippodameia azonban ellenállt. Pelopsz megverte a kéjsóvár kocsihajtót, majd fogta a gyeplőt, és hazafelé fordította a fogatot. A száguldó kocsiból egy hirtelen rúgással kilökte Mürtiloszt, aki menten szörnyethalt. Hermész, aki sohasem vetette meg a ravasz csínytevéseket, a csillagok közé helyezte a kocsihajtót. A fő csillag neve a régi mondára emlékeztet, amely szerint Amalthea, a kecske nevelte fel a fiatal Zeuszt. Szarva (a bőségszaru) később Fortunáé, a szerencse istennőjéé lett. Ez a történet egy jóslattal van összefüggésben, amelyet valamikor Kronosz kapott. Eszerint Kronoszt saját gyermeke fogja letaszítani uralkodói trónjáról, sőt meg is fogja ölni. Ezért Kronosz valamennyi gyermekét hamarosan a születésük után elnyelte. Zeusz születése után anyja, Rhea a férjének egy begöngyölt követ adott, mintha az a fia volna. Rhea Zeuszt Kréta szigetén, az Ida-hegyen rejtette el. A barlang előtt papok jártak pokoli és lármás táncot, hogy Kronosz meg ne hallja a fia sírását. Azonban a kecskét, Amaltheát, amely Zeuszt táplálta csillagosították. Így jött létre ez a sajátságos kapcsolat a Capella csillag és a Fuvaros csillagkép között.

α Aurigae - görögül Capella (kecskegödölye (=nőstény kecske ivarérésig)). Ritkábban olvasható óarab neve, Alhajot, ami „kecskét” jelent: 0,08 magnitúdós sárga óriás (G5III + G0III), 42 fényév távolságra van a Földtől, az égbolt 6. legfényesebb csillaga, fényereje 160-szor akkora, mint a Napé. Ez az objektum szoros, csak színképi úton kimutatható spektroszkópiai kettős, a hasonló csillagok egyik leghíresebbike.

ß Aur - arabul Menkalinan (a szekeres háta vagy a kocsi hajtó bal válla): szinte észrevétlen amplitúdóval 1m,9 - 2m között változtatja a fényességét. Színképosztálya A2IV, távolsága 82 fényév.

ε Aur - arabul Al Maaz: Algol típusú fedési kettőscsillag, a főcsillag fénye 3m,0-ról 3,8m-ra csökken, amikor 27 évenként elhalad előtte egy nála sötétebb kísérő. A jelenleg ismert leghosszabb periódusú fedési változó. Felmerült az a lehetőség, hogy a kísérő csillag maga is egy szoros kettős.

ζ Aurigae - Fedési változó, amelyben egy sárga óriást 2,7 évenként megkerül egy kisebb kék csillag. A 40 napos fogyatkozási periódus alatt a rendszer fényessége 3,7 magnitúdóról 4,0-ra csökken.

θ Aur - Színképosztálya A0III + G2V, látszó fényessége 2,65, távolsága 170 fényév. Háromszoros rendszer.

ι Aur - arabul Hassaleh, színképosztálya K3II, látszó fényessége 2,69, távolsága 510 fényév.

M36 (NGC 1960) nyílthalmaz, binokulárral érdemes tanulmányozni

M37 (NGC 2099) nyílthalmaz, 4400 fényév távolságra van tőlünk, binokulárral érdemes tanulmányozni

M38 (NGC 1912) nyílthalmaz, binokulárral érdemes tanulmányozni

IC 405, Diffúz köd