Csillagképek

A Bak Csillagkép latinul: Capricornus, egyike a 12 állatövi csillagképnek. A csillagkép annyira régi, hogy elnevezésének eredete a homályba vész. Környékén számos vízzel kapcsolatos csillagkép található, talán ezért is lett később a görög monda is „vizes”. Több mint 3000 évvel ezelőtt babilóniai táblákon halfarkú kecskét ábrázoló festményeket találtak. A sumérok Éa istenhez kapcsolták, aki a tengerből emelkedett ki, s tudást adott az embereknek. A görögök Pán alakjához társították, aki a monda szerint a Nílus vizében fürdőzött, mikor megijesztette Tüphón. Az isten páni félelmében alakot akart váltani, alsó fele hal lett, de felső része kecske maradt. A görög mitológia a csillagképet Amaltheiával, a kecskével is azonosítja, aki a gyermekZeuszt szoptatta, miután az édesanyja, Rhea megmentette őt attól, hogy az apja, Kronosz felfalja. A téli napforduló - bár már a Nyilas csillagképben van - ma is a Baktérítőnevet viseli. A Bak az égi egyenlítőtől nem túl távoli déli csillagkép, de magassági kiterjedése csak 19°, így Magyarországról teljes terjedelmében látható.

A Nap látszólagos égi útja során január 20-ától február 16-ig van a Bak területén. A csillagkép április közepén egy órával kel a Nap előtt, és a délkeleti látóhatáron kereshető meg jellegzetes csónak alakja, amely a Sas csillagkép alatt van. Június közepén napkeltekor, két hónappal később már éjfél előtt delel, a látóhatár fölött 15-30 fokkal, és egész éjszaka látható. Október közepén este tízkor, november közepén este nyolckor, december közepén kora este, 6 órakor a délnyugati látóhatár fölött helyezkedik el. A Bak csillagképet a Tejútrendszer legfényesebb részétől balra keressük ősszel, az esti órákban, és leginkább a már említett csónakot formázó csillagai alapján azonosíthatjuk. A csillagkép területén számos galaxist találunk, valamint néhány objektumot, mely saját Tejútrendszerünkhöz tartozik. Maga a csillagkép a galaktikus egyenlítőtől délre helyezkedik el. Így amikor erre tekintünk, mintegy a Tejútrendszer síkja alatt nézünk ki a távoli világűrbe. Látványos mély-ég objektumok: Messier 30: Egy V osztályú 7,3m-s gömbhalmaz, melynek mérete 15'×15', ebből kifolyólag már a legkisebb távcsövekkel is könnyen megtalálható, de a déli félteke legjobb észlelőhelyeiről, megfelelő sötétadaptáció után akár szabad szemmel is megpillantható. Chatard 2: Egy rendkívül pici és halvány csillagraj, csupán 1'-es átmérővel. csillagai 14 magnitúdósak, és a halmaz 6-7 tagból áll. A Capricorni csillagtól 40'-re északi irányban található. Igazi nagy távcsöveknek való objektum. Palomar 12: A csillagkép keleti határának közelében találunk rá erre a különleges gömbhalmazra, melynek fényereje csupán 11,7m. Különlegessége abban rejlik, hogy gyakorlatilag nincs központi sűrűsödése, így besorolása XII, ami a leglazább szerkezetű halmazokra jellemző. A csillagkép területén továbbá csak igen halvány galaxisokat találunk, valamint több tucat galaxishalmazt, pl. ACO 2374, ACO 2357

A Vízöntő latinul: Aquarius a tizenkét állatövi csillagkép egyike. A mítosz szerint Ganümédészből lett a Vízöntő képe. Ganümédész a Trója nevét adó Trósz király gyermeke a görög mitológiában. Egyszer Ganümédész az Ida hegyen legeltette nyáját, amikor Zeusz megpillantotta a szépséges ifjút, és egyből beleszeretett. Sas képében leszállt hozzá, és felvitte magával az Olümposzra. A fiú az istenek pohárnoka lett, és így megkapta a főistentől a halhatatlanságot is. Trósz király csak évekkel később tudta meg, hogy fia hova tűnt, és olyan keserves siránkozásba kezdett, hogy Zeusz fiáért kárpótlásul leküldte Hermészt, hogy adja Trósznak a világ legjobb és leggyorsabb lovait, amelyek olyan gyorsak voltak, hogy át tudtak futni a vízen. Hermész egy aranytőkét is ajándékozott a trójai királynak. A lovakat Héraklész nyerte el Trósz királytól, amikor megszabadította a várost a Poszeidón által küldött tengeri szörnytől. Így Ganümédész az Olümposzon maradt Zeusszal, akinek szeretője maradt. Ezt hamarosan sértésnek vette Héra, így a főisten, hogy megóvja szerelmét felesége haragjától a csillagok közé emelte.

Egy másik görög mitológiai történet szerint a Vízöntő Deukaliónnal, Prométheusz és Klümené fiával azonos. Ő egy kilencnapos vízözön idején hajózott az óceánon és végül a Parnasszoszon kötött ki. Ott lett az új emberi nemzedék ősatyja. A Nap akkor haladt keresztül ezen a csillagképen, amikor a Földközi-tenger keleti részén és Közel-Keleten az esős évszak volt az uralkodó. Babilonban, a Kr. e. 2. évezredben túlcsorduló edénynek látták a kancsót, magát a Vízöntőt pedig a (január-februárnak megfelelő) 11. hónapjukkal hozták összefüggésbe, amelyet „égszakadás”nak neveztek. Az egyiptomiak Hápi Nílus-isten alakját vetítették a csillagképbe, aki az élet vízét osztotta szét a Földön és az égen; a kancsó ezenkívül a jó szerencse forrását is szimbolizálta. Ez az összefüggés megfelel a kancsó és a Vízöntő feje körüli csillagokhoz fűződő szerencseképzeteknek. A Vízöntő zömmel az égi egyenlítő alatt helyezkedik el, és csak északi 3 fokos sávja van az északi félgömbön. Magyarországról a megfelelő időszakban teljes terjedelmében látható a Pegazus csillagkép alatt. A Nap látszólagos égi útja során február 16-tól március 12-ig van a Vízöntő területén. A csillagkép északi része május közepén, hajnali két órakor már jól látható a keleti-délkeleti horizont felett. A csillagkép teljes területe még június közepén is csak a navigációs szürkület idején kerül a látóhatár fölé, és júliustól látható teljes éjszakai sötétségben. Szeptemberben este 8-kor kel, novemberben este 7-kor delel 20-45°-os magasságban, és egész éjszaka látható. Január közepéig teljes területe megfigyelhető a délnyugati égbolton.

A Vízöntő csillagkép legfényesebb csillagai is éppen hogy meghaladják a 3m-t, így felismerése nem könnyű. A Pegazus nagy négyszögétől délkeleti irányban 25°-nyira elhelyezkedő, öt csillagból (η-ζ-γ-α-π) álló jellegzetes alakzat segítségével azonosítható.

A Vízöntő csillagkép 2011. február 21-én hármas bolygótalálkozónak adott otthont. A Merkúr, a Mars és a Neptunusz 2 fokos távolságon belül voltak egymáshoz. Ennek azonban távcsöves megfigyelése sem volt lehetséges, mivel a Nap is kevesebb mint 4 fokra volt tőlük. A Mars 2011. március 25-ig maradt a csillagképben, de szabad szemes megfigyelése a Nap közelsége miatt nem volt lehetséges. A Vénusz 2011. március 25-én lépett a Bak csillagképbe: egy órával kelt a Nap előtt, és feltűnő, fényes égitest volt a hajnali égen. Április 17-ig volt a csillagképben, fényessége, Naphoz viszonyított helyzete nem változott számottevően. A Neptunusz 2011. január 21-e óta tartózkodott a csillagképben, de távcsöves megkeresése csak április után volt lehetséges a hajnali délkeleti égen, amikor a Nap már eltávolodott tőle. Lassú mozgása következtében csak 2023 decemberében hagyja el a Bak csillagképet.

A Légszivattyú latinul: Antlia viszonylag új keletű csillagkép, a 18. században alkották meg. A Nemzetközi Csillagászati Unióvette fel a 88 modern csillagkép közé. A légszivattyút Észak felől az Északi vízikígyó, más néven a Hydra határolja. Határos csillagképek továbbá a Pyxis, Centaurus, és a Vela. A csillagkép neve egy francia csillagásztól, Nicolas Louis de Lacaille-től származik. (Eredetileg Antlia pneumatica volt a neve, Denis Papin francia fizikus tiszteletére, aki a légszivattyút feltalálta.) Lacaille egy déli útja során 14 csillagképet alkotott meg, melyek leginkább csillagokban szegény régiókat töltenek ki. A csillagképhez nem kapcsolódik mitológia, Lacaille elsősorban tudományos eszközökről nevezte el csillagképeit. A légszivattyú meglehetősen halvány csillagkép. Legfényesebb csillaga az α Antliae, mely egy 4,25 magnitúdos vörös óriás, a Földtől való távolsága mintegy 325 fényév.

Andromeda látványos csillagkép az északi égbolton. Magyarországról őszi estéken csaknem a zenitben látható; nyáron éjfél után a keleti égbolton, télen és kora tavasszal este a nyugati égbolton figyelhető meg. Északi része Magyarországról egész évben látható. A csillagkép a görög mitológiában szereplő Androméda királylányról kapta nevét. Androméda Képheusz aithiopiai király és Kassziopeia királyné leánya volt. A királyné azzal dicsekedett, hogy ő a nimfáknál is szebb. Ezért az istenek megharagudtak rá, és Poszeidón, a tengerek istene egy tengeri szörnyet küldött, amely rengeteg embert elpusztított. A királyi pár egy jósdához fordult, ahol azt a jóslatot kapták, hogy akkor szabadulhatnak meg a szörnytől, ha leányukat feláldozzák neki. Vállalták ezt az áldozatot, és Andromédát meztelenül a tengerparti sziklához láncolták Joppa közelében (kikötőváros az ókori Palesztinában), hogy ott Kétónak (latin Cetus), a tengeri szörnynek a zsákmányául essék. Miközben a lány a kegyetlen véget várta, arra száguldott Perszeusz, Zeusz halandó fia. Éppen hazafelé tartott sikeres vállalkozásából, melynek során megölte Meduszát, az egyik félelmetes gorgót. Egyesek szerint saruját, Pallasz Athéné (a bölcsesség istennőjének és a hősök védelmezőjének) ajándékát viselte. A mítosz egy másik változatában, amely jobban illik a szóban forgó csillagképekhez, a szárnyas ló, Pégaszosz hátán érkezett. Perszeuszt elbűvölte Androméda szűzies szépsége, s felajánlotta, hogy megküzd a tengeri szörnnyel, ha cserébe a hercegnő neki adja a kezét. Képheusz, az apa hajlandónak mutatkozott az egyezségre. A Cet megijedt Perszeusz tengeren tükröződő árnyékától, így a hős halálos csapást mért rá, majd kiszabadította Andromédát. A történet minden szereplője (Andromeda, Cepheus, Cassiopeia, Perseus és a Cet, azaz Kétó)csillagképként látható az égbolton.A görög Androméda-mítosz hátterében felsejlik a csillagkép mitikus értelmezésének homályos, talányos alaprétege. Androméda neve - "a férfiakon uralkodó" - utal erre.Manilius római költőnél (Kr.u. 1. század) ezt olvashatjuk: "Androméda szépsége legyőzte a Medusza legyőzőjét". Androméda tehát nem is olyan védtelen, gyenge nő talán, mint amilyennek a görög mítosz mutatja, inkább Aphroditéhoz, a szerelem istennőjéhez áll közelebb. Ez megerősíteni látszik az Androméda-legenda mezopotámiaieredetét. Korábban a csillagképet a szerelem és a háború óegyiptomi istennőjével, Astartével azonosították (a babilóniai mitológiában Istár). Astartét buja tengeristennőként ábrázolták. Személyét az ókori Palesztina számos templomában vallásos tisztelet övezte, ugyanazokon a partokon, ahol Joppé lakói Andromédát is fel akarták áldozni. Az α Andromedae, a főcsillag, egyúttal a Pegazus-négyszög bal felső csillaga is, anélkül, hogy a mai csillagképtan szerint ahhoz a csillagképhez tartozna. A csillagnak két elnevezése is létezik. Mindkettő ugyanabból az arab kifejezésből (Al Surrat al Faras - a ló köldöke)származik. Azonban az arab Alpheratz elnevezés, amely "a ló vállát" jelenti, emlékeztet a Pegazus szomszédságára. A csillag megnevezésére gyakrabban a Sirrah nevet használják, aminek jelentése "(Andromeda) köldöke". Az arab asztrológia ennek ellenére átvette Ptolemaiosztól az Al has al Mar'ah as Musalsalah megjelölést, ami annyit tesz, "a leláncolt nő feje". Az Andromeda sok régi ábrázolásánál az α, β és γ Andromedae csillaglánc az etiópiai hercegnőnek csak az alsótestét, lábszárát és lábát képezte, míg felsőteste átnyult a Pegazus-négyszögbe. Ha a Pegazus-négyszög mellett az említett csillagláncot is tekintjük, geometriailag egy hatalmas szekérfélét kapunk, amelyet azonban nem szabad összekeverni a Sarkcsillag közelében található valódi Göncölszekérrel.

A β Andromedae neve Mirach, ami "kötényt" jelent.

A γ Andromedae neve (Alamak), ami sivatagi hiúzt jelent, főcsillaga körül 10 szögmásodperc látszó távolságra egy 5,1 magnitúdós csillag kering. Ez utóbbi körül kering a harmadik, 6,6 magnitúdós komponens.

A π Andromedae két komponense 4,4 és 8,6 magnitúdós, látszó szögtávolságuk 36 szögmásodperc.

Az R Andromedae Mira típusú változócsillag, fényessége 5,8 és 14,9 magnitúdó között változik.

A csillagkép leghíresebb objektuma a hozzánk legközelebbi extragalaxisok egyike, az Androméda-galaxis, amely 4,9 magnitúdós fényességével tiszta időben szabad szemmel is megfigyelhető. Az Androméda galaxis körül négy kisebb galaxis kering. Az M32 (NGC 221) és M110 (NGC 205) galaxisok az Androméda csillagképben, míg az NGC 185 és NGC 147 galaxisok a Kassziopeia csillagképben láthatók. Az NGC 891 jelű spirálgalaxisra, amely 43 millió fényévre van tőlünk, az éle irányából látunk rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

föld, terra, gaia, nap, latin, Szaturnusz, Hold, kék hold, Merkúr, Bolygó, csillag, csillagkép, csillagászat, távcső, Vénusz, Uránusz, Neptunusz, Mars, marslakók, Pluto, Jupiter, Andromeda, törpebolygó, Orion, köd, csillagköd, Centauri, Kentaur, pulzár, sas, oltár, szűz, rák, vízöntő, bika, skorpió, oroszlán, nyilas, mérleg, ikrek, kos, halak, bak, paradicsommadár, légszivattyú, asztronómia, képgaléria, élővideó, astronomy, live streaming, saturn, starwars, jedi, jeti, bucka, Szigetszentmiklós, Budapest, Sziget, Szigethalom, Csillagvizsgáló, Szigetszentmiklósi csillagvizsgáló, planetárium, ufó, fekete ruhások, Tankcsapda, barlow lencse, Hidra, medve, űr, világűr, aszteroida, üstökös, space, űrhajó, kacsa, pletyka, hírek, hír, legfrissebb hírek, legfrissebb hír, bulvár, könyv, áruház, Messier 29, M29, NGC 6913, Messier 28, M28, NGC 6626, Messier 26, M26, NGC 6694, Messier 25, M25, Messier 24, M24, Kis Nyilas-csillagfelhő, Kis Sagittarius-csillagfelhő, Messier 23, M23, NGC 6494, Messier 21, messier 21, M21, Geminidák, meteorraj, Geminidák meteorraj, oktáns csillagkép, Hindu csillagkép, indus, hindu, Messier 19, M19, Messier 14, M14, hiúz csillagkép, hiúz, NGC 6402, M6, Messier 6, NGC 6405, pillangó halmaz, Messier 7, M7, NGC 6475, Skorpió csillagkép, Messier 30, M30, Messier 18, M18, Messier 106, M106, Messier 104, M104, NGC 4594, Sombrero-galaxis, Messier 83, M83, Déli Szélkerék-galaxis, Északi Vízi kígyó csillagkép, Messier 82, M82, M81, Messier 81, Szivar-galaxis, Messier 66, M66, M63, NGC 5055, Napraforgó-galaxis, Vadászebek, Canes Venatici, csillagkép, Messier 63, spirál galaxis, Pierre Méchain, fedezte fel, 1779. június 14-én., Charles Messier, francia csillagász, ugyanezen a napon, katalogizálta, galaxis, Ingaóra Csillagkép, Ingaóra, Horloge à pendule & à secondes, Horologium Oscillitorium, Christiaan Huygens, Horologium, α Horologii, R Hor, TW hor, NGC 1261, NGC 1512, Mira, Pegazus Csillagkép, Pegazus, Messier 15 gömbhalmaz, NGC 1 spirálgalaxis, NGC 2 spirálgalaxis, NGC 8 kettőscsillag, NGC 9 spirálgalaxis, NGC 14 szabálytalan galaxis, NGC 15 spirálgalaxis, NGC 16 lentikuláris galaxis, NGC 22 spirálgalaxis, NGC 23 spirálgalaxis, NGC 26 spirálgalaxis, NGC 32 aszterizmus, NGC 41 spirális galaxis, NGC 42 lentikuláris galaxis, NGC 52 spirális galaxis, NGC 7331 spirálgalaxis, NGC 7479 spirálgalaxis, NGC 7814 spirálgalaxis, Bellerophontész, Poszeidón, Hésziodosz, Hippokrene, α Pegasi, β Pegasi, Olümposz, Zeusz, Helikon, messier 57, M57, Gyűrűs-köd, M51, Messier 51, Messier 45, M45, Messier 43, M43, Messier 42, M42, Orion köd, Messier 32, M32, Messier 31, M31, Androméda galaxis, Androméda köd, Messier 27, M27, kis róka csillagkép, Charles Meisser, Messier 22, M22, Nyilas, Sagittarius, Messier 20, M20, Messier 17, M17, Omega-köd, Patkó-köd, Hattyú-köd, Sas köd, Messier 16, M16, M15, Messier 15, Pegazus, M13, messier 13, Hercules csillagkép, Hercules, messier 12, M12, Messier 11, M11, Vadkacsahalmaz, Pajzs csillagkép, messier 10, M10, Messier 9, Kígyótartó csillagkép, Kígyótartó, Messier 8, M8, Lagúna-köd, Messier 5, M5, Messier 4, M4, messier 2, Messier 1, M1, Rák-köd, Leonida, Leonidák meteorraj, TRAPPIST-1, naprenszeren kívűli bolygó, naperndszeren kívűli csillag, Messier 101, M101, Aranyhal, Dél keresztje, Crux, Szíriusz, sirius, alfa centauri, Kemence, Fornax, fornacis, Orionida, meteor, meteorraj, üstökös, orionids, halley, orion kardja, hullócsillag, távcső, föld, messier katalógus, csillagokonline, magyarul, közvilágítás, objektum, cet, cet csillagkép, kétó, Pontosz, hajógerinc, hajógerinc csillagkép, carina, OSIRIS Rex, Kentaur, Centaurus, Cepheus, észak, Cassiopeia, Kis Kutya, Canis Minor, Nagy Kutya, Canis Major, Vadászebek, kutyák, Camelopardalis, Véső, Ökörhajcsár, Szekeres, Küldd a neved a Marsra, Orion köd, Orion, Buborékok, Tarantula, Nebula, föld, terra, gaia, nap, latin, Szaturnusz, NASA

A Paradicsommadár latinul: Apus egy csillagkép, melyet Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman megfigyelései alapján Petrus Plancius alkotott meg. Első megjelenése az 1598-as évre tehető, Amszterdamban ekkor mutatták be Petrus Plancius és Jodocus Hondius keze munkája által készült 35 cm-es éggömböt. A csillagkép első képi ábrázolása Johann Bayer Uranometria (1603) című csillagatlaszában vált láthatóvá. Petrus Plancius „Paradysvogel Apis Indica” néven jegyezte fel a csillagképet, ám Bayer Uranometriájában már Apis Indica néven került be. Eközben mások Avisként hivatkoztak rá. Nicolas Louis de Lacaille francia csillagász nagy hatású művében, a Coelum Australe Stelliferumban Apus néven található, ám az Apus és Avis alternatívák használata Titius Bode idején újra központba került. Az apus szó láb nélkülit jelent, a bennszülöttek ugyanis levágták a paradicsommadár gyönyörű tollazatához képest csúnya lábát, és láb nélkül adták a madarat az idegeneknek. A csillagképnek nincs mitológiai vonatkozása.