Csillagképek

Az Ingaóra latinul: Horologium egy csillagkép a déli égbolton.  Az Ingaóra csillagkép egy galaxis szuperhalmaz, amely 700 milliótól 1,2 milliárd fényévre terjed a Földtől. A csillagképet a francia csillagász Nicolas Louis de Lacaille apát írta le 1752-ben 'Horloge à pendule & à secondes, és Horologium Oscillitorium-nak nevezte el az ingaórát feltaláló Christiaan Huygens tiszteletére. A csillagkép neve később Horologium-ra rövidült.  

 

Csillagjai:

α Horologii: A Földtől 117 fényév távolságra lévő, 3,8 magnitúdós, narancssárga színű csillag.

R Hor: Mira típusú változócsillag, vörös óriás, a fényrendje 400 naponként 5m és 14m között ingadozik.

TW Hor: vörös óriás, körülbelül félévenként 5m - 6m között változik a fényessége.

 

Távolabbi objektumai:

NGC 1261

NGC 1512

A Pegazus az északi égbolt egyik csillagképe. Távolsága 102 fényévre van a legközelebbi csillagja bolygónktól.  Pegasus különösen fényesebb csillagokból álló, nagy trapéz alakjáról könnyen felismerhető csillagkép, mely 3 másodrendű csillagon kívül 109, szabad szemmel látható csillagot tartalmaz.

 

Nevét Pégaszoszról kapta, a görög mitológia mesés állatáról. Egy szárnyas ló, melyet Poszeidón a gorgók egyikével, Meduszával az Ókeanosz forrásainál nemzett. Hésziodosz szerint nyomban születése után az Olümposzra röppent, ahol Zeusz számára a villámokat és mennyköveket szállítja. Későbbieknél Éósz lova, és mint ilyen, a csillagképek egyike. Bellerophontész Poszeidóntól ajándékba kapta és segítségével legyőzte Khimairát, nemkülönben az amazonokat is. A mondák szerint a Pégaszosz a múzsák lova is egyben, mivel a Helikont, mely a múzsák éneke felett érzett gyönyörűségtől az égbe akart emelkedni, patkója ütésével a földhöz szegezte, egyúttal pedig a Hippokrene forrást a földből kicsalta. Az újabb időkben Pegazus a költők lova, melyen ihletettségükben az ég felé emelkednek, modern mítosz, mely a Bellerophonról és Hippokrenéről szóló mondáknak összekeveréséből keletkezett.

Csillagjai:

α Pegasi - Markab: B9 színképtípusú, 2,57magnitúdós, a Földtől 102 fényév távolságra lévő csillag.

β Pegasi  - Scheat : M2 színképtípusú vörös óriás, távolsága 172 fényév, fényrendje 2m - 3m között ingadozik.

NGC 18 kettőscsillag

Távolabbi objektumai: 

Messier 15 gömbhalmaz

NGC 1 spirálgalaxis

NGC 2 spirálgalaxis

NGC 8 kettőscsillag

NGC 9 spirálgalaxis

NGC 14 szabálytalan galaxis

NGC 15 spirálgalaxis

NGC 16 lentikuláris galaxis

NGC 22 spirálgalaxis

NGC 23 spirálgalaxis

NGC 26 spirálgalaxis

NGC 32 aszterizmus

NGC 41 spirális galaxis

NGC 42 lentikuláris galaxis

NGC 52 spirális galaxis

NGC 7331 spirálgalaxis

NGC 7479 spirálgalaxis

NGC 7814 spirálgalaxis

A Dél Keresztje latin elnevezése: Crux, a déli égbolt legkisebb, de egyik leghíresebb csillagképe. A Kentaur csillagkép öleli át, a Szeneszsák-köd alatti szomszédja a Légy csillagkép. Az északi féltekéről csak a 20. szélességi kör alatt látható, a horizont közelében. Nevét négy legfényesebb csillaga alkotta keresztről kapta, ezek: Acrux, Mimosa, Gacrux, Crucis. A Dél Keresztje csillagkép olyan jellegzetes, hogy nagyon sok ország kultúrájában található vele kapcsolatos legenda vagy utalás.  Ausztrália: az őslakosok csillagászatában a Szeneszsák egy emu feje, a csillagkép pedig egy fán ülő oposszum. Új-Zéland: a maorik Te Punga-nak, horgonynak hívják a csillagképet. Tongában a neve Toloa, egy Kacsa, amelynek repülés közben megsebesül az egyik szárnya, mert két ember, az α és a β Centauri hozzávágott egy követ. A Szeneszsákot Humunak nevezik, ami íjhalat jelent. Peru: az inkák nyelvén a Crux-ot Chakana-ként ismerik, aminek magyarul lépcső jelentése van . Indonéziában és Malajziában a Crux neve Buruj Pari. Az ősi hindu csillagjóslásban a Crux neve Trishanku. A tuareg törzsben a Dél Keresztje: Maerua crassifoliafa. A csillagkép legfényesebb csillagai megtalálhatóak Ausztrália, Brazília, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és Szamoa zászlaiban, ezen kívül Ausztrália Victoria államának, Ausztráliai fővárosi területének, Északi területének, Chile Magellán Régiójának és az USA 1. Tengerészgyalogos Hadosztályának a zászlaján.

Csillagjai:

α Crucis - alfa 1,2 Crucis – Acrux. Többszörös rendszer, amely vizuálisan kettőscsillagnak látszik; egyik összetevője (α1) 1,58 fényrendű, a másik (α2) látszólagos fényessége 2,09 magnitúdó. Mindkét csillag színképe korai típusú B1 (kékesfehér). A Földtől való távolságuk 300 fényév. Az első összetevő abszolút fényessége -3,4 fényrend, a másodiké -2,9 fényrend. Az α1 komponens egy spektroszkópiai kettős. Az Acrux az égbolt 12. legfényesebb csillaga, látszólagos fényessége 0,77 magnitúdó.

β Crucis - Mimosa, 1,5 fényrendű, kékesfehér csillag, a B1 színképtípusba tartozik. 340 fényév távolságra van. Abszolút fényessége -4,5 fényrend. Spektroszkópiai kettős.

γ Crucis - Gracus: 1,65 magnitúdójú vörös óriás, két kísérővel.

μ Crucis: kettőscsillag, már kis távcsővel is megfigyelhető. A csillagpáros kékesfehér, negyed- és ötödrendű csillagokból áll.

Csillaghalmazok, ködök és galaxisok együttes neve, kis távcsővel jól észlelhető fényesebb Messier és NGC objektumok. A mélyég objektumok fénye nem elegendő a színek észleléséhez a szem úgynevezett, csap receptorainak aktiválásához, ezért ezek fekete-fehéren tűnnek fel. A Messier-katalógus tartalmazza a legfényesebb mélyég-objektumokat.

NGC 4609 nyílthalmaz

NGC 4755 vagy Ékszerdoboz nyílthalmaz

NGC 4103, nyílthalmaz

NGC 4349, nyílthalmaz

Az Orion az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Az Égi Egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Ősszel késő estétől, kora tavaszi estéken a nyugati égbolton ragyognak csillagai. Régi csillagtérképeken Íjász, Kaszás, Nimród vagy Ozirisz néven is említik. Az Orion övének neve pedig Bírópálca. Számos mélyég objektumot tartalmaz; a Lófej-köd és az Orion-köd a laikusok körében is ismert. Szorosan kapcsolódik a körülötte látható csillagképekhez; Orion, a vadász éppen a Bikával küzd, aminek a vérben forgó jobb szemét a vörös színű Aldebaran jelképezi. Mellette vannak kutyái; a Nagy Kutya és a Kis Kutya, akik a Nyulat és az Egyszarvút üldözik, valamint lábánál ered az Eridanus folyó. Az Orion feltűnő, jellegzetes csillagkép, rengeteg mitológiai történet kapcsolódik hozzá az ősidőktől kezdve. Mai nevét a görögöktől kapta, ami valószínűleg az akkád Uru-anna, mennyei fény elnevezésből származik. Ősi eredete miatt bizonyára előbb nevezték el a csillagképet és csak később szőttek történeteket köré, szemben azzal a gyakorlattal, miszerint egy már meglévő hőshöz rendeltek csillagokat. A görög mitológiában Orion Poszeidón fia, óriás termetű vadász, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga. Később Artemisz, a vadászat szűz istennője iránt lobbant szerelemre, aki azonban íjával lelőtte őt. A történet egy másik változata szerint Artemisz egy skorpiót küldött, amely halálra marta Oriont, ezért az istenek úgy helyezték el őket az égen, hogy amikor az egyik felkel, a másik éppen lenyugodjék. Az arabok is emberalakot, méghozzá ékszerkészítőt láttak benne, a Rigel kék és a Betelgeuse vörös színében ékköveket láttak. A csillagkép csillagainak mai nevei is az arab nyelvből származnak.

Betelgeuse – váll

Mintaka – öv

Rigel – láb

A magyar népies elnevezése az Oriont Kaszáscsillagnak nevezi. Az öv három csillaga a három kaszás.

Csillagjai:

β             Rigel      szuperóriás, kettőscsillag

α             Betelgeuse   vörös óriás, kettőscsillag, változócsillag

γ             Bellatrix    óriáscsillag

ζ              Alnitak    szuperóriás

δ             Mintaka    fényes óriás, változócsillag, fedési kettőscsillag

κ             Saiph         szuperóriás

ε             Alnilam    szuperóriás, kettőscsillag

π3                         

λ             Heka     kettőscsillag

π5                          változócsillag

π4                         

σ                            

A Mintakához (δ Orionis) egy harmadik csillag is tartozik. Érdekessége, hogy majdnem pontosan az égi egyenlítőn van.

Messier 42 (NGC 1976) diffúz gázköd

Messier 43 (NGC 1982) diffúz gázköd

Messier 78 (NGC 2068) reflexiós köd

 

Minden év október 21-ének környékén a Föld áthalad az Orionidák meteorrajon, ekkor óránként mintegy 20 hullócsillag is megfigyelhető, melyek röppályája látszólag az Orion és a Gemini határról indul ki. A meteorrajukat radiánsukról szokás elnevezni. Egy meteorraj radiánsa az a pont az égen, ahonnan a meteorrajok kisugározni látszanak és a raj radiánsa az Orion csillagképben van. A meteorok azért látszanak egy pontból kiindulónak, mert egy raj meteorjai egymással párhuzamosan, a Földhöz képest ugyanolyan sebességgel haladnak. Az Orionidák a gyors meteorrajok közé tartoznak, másodpercenként 67 kilométeres sebességgel haladnak.

 

Az Aranyhal latinul: Dorado, egy csillagkép, a déli csillagképek közé tartozik, Magyarországról nem látható. Egyike annak a 12 csillagképnek, melyet Pieter Dirkszoon Keyser és Frederick de Houtman készített 1595-1597 között. Első megjelenésére Johann Bayer Uranometriájában került sor 1604-ben. A Dorado csillagképet szokták kardhalnak illetve Xiphiasnak is nevezni.

 

Csillagjai:

α Doradus: harmadrendű, kékesfehér színű óriáscsillag.

β Doradus: fényes cefeida, a látszólagos fényessége mintegy 10 naponként 3,8 – 4,7m között változik.

γ Doradus: 4,3 magnitúdójú, sárga színű óriáscsillag.

S Doradus: hiperóriás csillag, mely a Nagy Magellán-felhőben található. A fényes kék változócsillagok alaptípusa.

SN 1987A: az egyik legközelebbi szupernóva, amely Nagy Magellán-felhőben található, a Tarantula-köd külső részében.

R Doradus: egy Mira típusú változócsillag, amelynek a látszó mérete az összes csillag közül a legnagyobb kivéve a Napot.

HE 0437-5439: a Napunknál 9-szer nagyobb tömegű hiper sebességű csillag.

WOH G64: az egyik legnagyobb ismert csillag.

HD 269810: az egyik legnagyobb tömegű ismert csillag.

Az Aranyhal csillagképben található a Nagy Magellán-felhő egy jelentős része, így bővelkedik a mélyég-objektumokban:

 

NGC 1566 spirálgalaxis

NGC 1755 gömbhalmaz

NGC 1763 fényes köd három B típusú csillaggal társulva

NGC 1820 nyílthalmaz

NGC 1850 gömbhalmaz

NGC 1854 gömbhalmaz

NGC 1869 nyílthalmaz

NGC 1901 nyílthalmaz

NGC 1910 nyílthalmaz

NGC 1936 fényes köd, egyike a négy, egymáshoz közel lévő NGC objektumnak. A másik három az NGC 1929, az NGC 1934 és az NGC 1935

NGC 1978 nyílthalmaz

NGC 2002 nyílthalmaz

NGC 2027 nyílthalmaz

NGC 2032 Seagull Nebula, az NGC-ben megjelölt négy ködöt tartalmaz, ezek: NGC 2029, NGC 2032, NGC 2035 és NGC 2040

NGC 2070 Tarantula-köd diffúz köd. Ha olyan távolságra volna a Földtől, mint az Orion-köd, akkora lenne, mint az Orion csillagkép, és olyan fényes, hogy minden tárgy árnyékot vetne a Földön.

NGC 2164 gömbhalmaz