A Bereniké Haja latinul: Coma Berenices egy csillagkép az északi égbolton. A Coma Berenicét az ókori görög idők óta külön csillagcsoportként ismerték. Eratoszthenész "Ariadné Haja" és "Berenice Haja"-ként is hivatkozik rá. Ptolemaiosz hajfürtként említette, mindazonáltal nem sorolta fel a 48 csillagkép között, amit az Oroszlán részének tekintett. A Coma Berenicét általában az Oroszlán farkán lévő bojtnak, néha a Szűz részének tekintették. A 16. század folyamán néhány csillagtérkép felvázolt két új konstellációt, amely tartalmazta a Coma Berenicét is. Tycho Brahe Dán csillagász, akiről általában feltételezik a csillagkép teremtését, határozott konstellációként jegyezte fel 1602-es csillagkatalógusában, és jelentette meg Johann Bayer Német csillagász és ügyvéd 1603-as Uranometriájában (csillag atlaszában).

Ez a csoport 40 tagból áll és valószínűleg egy csillagáramot mozgási halmazt képez. A Bereniké Haja csillagképben van az Északi Galaktikus Pólus RA: 12h 51.42m; D: 27° 07.8′, epocha J2000.0 a Tejútrendszer észak felé mutató forgástengelye. Bár a csillagkép egy modern konstelláció, egy elbűvölő legendával van kapcsolatban. Ez egyike a néhány csillagképnek (a Pajzzsal együtt), ami egy történelmi személyhez köthető, ebben az esetben II. Berenicéhez, Egyiptom királynőjéhez. Bereniké férje III. Ptolemaiosz Euergetes király uralkodott i. e. 246 – i. e. 221, kinek vezetése alatt Alexandria fontos kulturális központ lett. I. e. 243 körül a király egy veszélyes hadjáratot indított a szírek ellen, akik meggyilkolták nővérét, Berenice Phernophorust. II. Berenice felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű és hosszú hajára, amire rendkívül büszke volt, mert férje biztonságosan hazatért. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában. Másnap reggelre a haj eltűnt. Konón, az udvari csillagász, békíteni próbálta a dühös királyt és királynőt és menteni a templomi papok életét. Bejelentette, hogy a felajánlás akkora örömöt okozott az istennőnek, hogy az égre helyezte azt. Megmutatta a csillagok egy csoportját, amit addig az Oroszlán farkának ismertek, ezt hívják Berenice Hajának. Kallimakhosz sem volt rest, és megverselte az eseményt Bereniké fürtje című elégiájában: a fürt patetikusan kesereg, amiért engednie kellett a vas, azaz az olló legyőzhetetlen erejének, s hogy szívesen térne vissza a királyné fejére még akkor is, ha ezzel megbontaná a csillagrendszert.

Csillagai:

A csillagkép nem bővelkedik fényes csillagokban, egyikük sem éri el a 4,0 magnitúdós fényrendet.

A β Comae Berenices a csoport legfényesebb csillaga 4,26 magnitúdóval. Abszolút fényessége picit nagyobb, mint Napunké, így láthatjuk, hogyan látszana Napunk 27 fényév távolságból.

A második legfényesebb csillag az α Comae Berenices Diadem, 4,32 magnitúdó fényrenddel. Ez az egyetlen csillag a konstellációban, melynek külön nevet adtak, ez képviseli a drágakövet Bereniké koronájában. Két, majdnem egyenlő fényességű csillagból álló kettős csillagrendszer. Mivel a rendszer pályasíkja közel van a látóirányunkhoz, sokáig fedési kettőscsillagnak gondolták, de ma úgy véljük, hogy a pályasík körülbelül 0.1°-kal hajlik a látóirányunkhoz képest, így a csillagai a Földről nézve nem fedik el egymást.

Az utolsó negyedik fényrendű csillag a γ Coma Berenices 4,36 magnitúdóval.

Több mint 200 változócsillag ismert a Coma Berenicesben, bár sokuk hűvös csillag.

 

FK Comae Berenices: 8,14 és 8,33 magnitúdó fényesség között ingadozik 2,4 napon túli ciklussal, prototípusa az FK Comae Berenices típusú változócsillagoknak. Úgy vélik az FK Comae csillagok változékonyságát nagy és hűvös foltok okozzák a csillag forgófelszínét.

FS Comae Berenices: Olyan félszabályos változócsillag, melynek fényessége 5,3 és 6,1 magnitúdó között ingadozik több mint 58 napos ciklussal.

R Comae Berenices: Olyan Mira típusú változócsillag, amely 7,1 és 14,6 magnitúdó fényesség között ingadozik, több mint 363 napos ciklussal.

Mélyég objektumai:

A csillagkép tartalmazza a Virgo galaxis halmaz északi részét mely ismert Coma Virgo halmazként is. A halmaz közepe 52 millió fényévre található. A Virgo szuper halmaz szíve, mely egyesek szerint 1300 galaxist, mások szerint akár kétezret is tartalmazhat. A Coma galaxis halmaz északra fekszik a Virgo halmaztól. A halmaz 1000 nagyobb és körülbelül 30 000 kisebb galaxist tartalmaz. 1957-ből Fritz Zwickytől származó áttekintés alapján 29 951 darab 19,0 magnitúdónál fényesebb galaxist azonosítottak a Coma-halmazban. A halmaz központi tagja az Abell 1656 galaxis halmaz 305 millió fényév távolságban, középső régiójában két hatalmas elliptikus galaxissal, az NGC 4874-gyel és NGC 4889-cel. Mindkettő 13,0m fényrendű, a többi galaxis 15,0m vagy halványabb. A csillagkép irányában található középpontja 235 millió fényévre egy óriási, galaxis halmazok közti üres terület intergalaktikus buborék.

Messier 64 (NGC 4826) – Feketeszem-galaxis spirális

Messier 85 (NGC 4382) – lentikuláris galaxis

Messier 88 (NGC 4501) – spirál galaxis

Messier 91 (NGC 4548) – spirál galaxis

Messier 98 (NGC 4192) – spirál galaxis

Messier 99 (NGC 4254) – spirál galaxis

Messier 100 (NGC 4321) – spirál galaxis

NGC 4494 – elliptikus galaxis

NGC 4559 – SBc horgas spirál galaxis

NGC 4565 – Tű-galaxis spirális

NGC 4725 – SB típusú Egykarú spirál galaxis

NGC 4874 – elliptikus galaxis

NGC 4889 – elliptikus galaxis

PG 1247 +26° – a csillagkép legfényesebb kvazárja

Messier 53 (NGC 5024)

NGC 4147

NGC 5053

Melotte 111 Collinder 256: a Nagy Medve-áram és a Hyadok után a negyedik legközelebbi csillaghalmaz, amely mozgási halmaz.