Nyomtatás
Kategória: Csillagképek
Találatok: 724

Az Orion az egyik legismertebb és leglátványosabb csillagkép az északi égbolton. Az Égi Egyenlítőn fekszik, ezért a világ minden tájáról jól látható, Magyarországról nézve télen figyelhető meg legjobban. Ősszel késő estétől, kora tavaszi estéken a nyugati égbolton ragyognak csillagai. Régi csillagtérképeken Íjász, Kaszás, Nimród vagy Ozirisz néven is említik. Az Orion övének neve pedig Bírópálca. Számos mélyég objektumot tartalmaz; a Lófej-köd és az Orion-köd a laikusok körében is ismert. Szorosan kapcsolódik a körülötte látható csillagképekhez; Orion, a vadász éppen a Bikával küzd, aminek a vérben forgó jobb szemét a vörös színű Aldebaran jelképezi. Mellette vannak kutyái; a Nagy Kutya és a Kis Kutya, akik a Nyulat és az Egyszarvút üldözik, valamint lábánál ered az Eridanus folyó. Az Orion feltűnő, jellegzetes csillagkép, rengeteg mitológiai történet kapcsolódik hozzá az ősidőktől kezdve. Mai nevét a görögöktől kapta, ami valószínűleg az akkád Uru-anna, mennyei fény elnevezésből származik. Ősi eredete miatt bizonyára előbb nevezték el a csillagképet és csak később szőttek történeteket köré, szemben azzal a gyakorlattal, miszerint egy már meglévő hőshöz rendeltek csillagokat. A görög mitológiában Orion Poszeidón fia, óriás termetű vadász, aki Atlasz hét leányát addig üldözte szerelmével, amíg azok csillagokká nem változtak: ők lettek a Plejádok hét csillaga. Később Artemisz, a vadászat szűz istennője iránt lobbant szerelemre, aki azonban íjával lelőtte őt. A történet egy másik változata szerint Artemisz egy skorpiót küldött, amely halálra marta Oriont, ezért az istenek úgy helyezték el őket az égen, hogy amikor az egyik felkel, a másik éppen lenyugodjék. Az arabok is emberalakot, méghozzá ékszerkészítőt láttak benne, a Rigel kék és a Betelgeuse vörös színében ékköveket láttak. A csillagkép csillagainak mai nevei is az arab nyelvből származnak.

Betelgeuse – váll

Mintaka – öv

Rigel – láb

A magyar népies elnevezése az Oriont Kaszáscsillagnak nevezi. Az öv három csillaga a három kaszás.

Csillagjai:

β             Rigel      szuperóriás, kettőscsillag

α             Betelgeuse   vörös óriás, kettőscsillag, változócsillag

γ             Bellatrix    óriáscsillag

ζ              Alnitak    szuperóriás

δ             Mintaka    fényes óriás, változócsillag, fedési kettőscsillag

κ             Saiph         szuperóriás

ε             Alnilam    szuperóriás, kettőscsillag

π3                         

λ             Heka     kettőscsillag

π5                          változócsillag

π4                         

σ                            

A Mintakához (δ Orionis) egy harmadik csillag is tartozik. Érdekessége, hogy majdnem pontosan az égi egyenlítőn van.

Messier 42 (NGC 1976) diffúz gázköd

Messier 43 (NGC 1982) diffúz gázköd

Messier 78 (NGC 2068) reflexiós köd

 

Minden év október 21-ének környékén a Föld áthalad az Orionidák meteorrajon, ekkor óránként mintegy 20 hullócsillag is megfigyelhető, melyek röppályája látszólag az Orion és a Gemini határról indul ki. A meteorrajukat radiánsukról szokás elnevezni. Egy meteorraj radiánsa az a pont az égen, ahonnan a meteorrajok kisugározni látszanak és a raj radiánsa az Orion csillagképben van. A meteorok azért látszanak egy pontból kiindulónak, mert egy raj meteorjai egymással párhuzamosan, a Földhöz képest ugyanolyan sebességgel haladnak. Az Orionidák a gyors meteorrajok közé tartoznak, másodpercenként 67 kilométeres sebességgel haladnak.