A Szíriusz /α Canis Maioris a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga. A Földről látható csillagok között látszólag ez a legfényesebb a Napon kívül. Abszolút fényességben azonban több csillag is megelőzi. A Szíriusz fényessége -1,44 magnitúdó, távolsága 8,6 fényév, így a Szíriusz abszolút fényessége 23-szor akkora, mint a Napé. Átmérője 1,8-szer, tömege 2,35-szor nagyobb, mint központi csillagunké. 10 000 K-es felszíni hőmérséklete miatt színe kékesfehér. Éppen ezért meglepő lehet, hogy a régi írások vörös Szíriuszról beszélnek.

A dolog talán azzal magyarázható, hogy Szíriusz gyakran van a horizont közelében, és így légkörünk elszínező hatására vörösebbnek tűnik, mint más fényes csillagok, amelyek magasabban vannak a horizont felett. Meglepő azonban, hogy a vörös Szíriuszról szóló feljegyzések a Földközi-tenger térségéből és Észak-Afrikából származnak, ahol Szíriusz sokkal magasabbra emelkedik a horizont fölé, mint Közép-Európában. A Szíriusznak van egy kísérője, amely őt 50 év alatt megkerüli. Bár közöttük a távolság akár 11 szögmásodpercre is megnövekszik, rendkívül nehéz a megfigyelése. A kísérő fényessége ugyanis csupán 8,7 magnitúdó, így a két csillag közötti fényességkülönbség kitesz 10 magnitúdót. Ezért a Szíriusz kísérőjét általában csak nagyobb távcsövekkel lehet megfigyelni. Ennek ellenére a Szíriusz B jól ismert csillagászati objektummá vált. Ez a csillag lett az első felfedezett fehér törpe. Ennek fényereje csak 0,25%-a, átmérője pedig csak 2,2%-a a Napénak. A Szíriusz kísérője tehát nem sokkal nagyobb a Földnél. Átlagos sűrűsége viszont 125 000 g/cm3. A csillag belseje degenerált anyagból áll. A Szíriusz kísérőjének létezéséről, elméletileg, már 1845 óta tudunk. Akkortájt fedezett fel Friedrich Wilhelm Bessel, a königsbergi csillagász, periodikus zavart a Szíriusz saját mozgásában, amelyet csak egy kísérő hatásával tudott megmagyarázni. Azonban az akkori távcsövek még nem voltak képesek a kísérő megfigyelésére. Csak 1862. január 31-én fedezte fel az amerikai optikus, Alvan Graham Clark a fehér törpét optikailag is. A Szíriusz kísérőjének alig valamivel nagyobb a tömege a Napénál. Az elmélet szerint hétmilliárd év után fehér törpévé kellene degenerálódnia. Azonban a Szíriusznak ezt a végállapotot már korábban el kellett volna érnie, ha mindketten egyszerre keletkeztek volna, ahogy az feltételezhető. Akkor tehát miért nem törpecsillag a fő csillag is? Feltehető, hogy a kísérőnek korábban nagyobb volt a tömege, majd felfúvódott vörös óriássá, miközben tömegének nagy része átáramlott a másik csillagra, úgyhogy most annak nagyobb a tömege.