Messier-Katalógus

A Messier 63 rövidebben M63, NGC 5055 vagy más néven Napraforgó-galaxis, egy spirál galaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. A Messier 63 spirálgalaxist Pierre Méchain fedezte fel 1779. június 14-én. Charles Messier francia csillagász ugyanezen a napon katalogizálta a galaxist.

A Messier 63 és a Messier 51 és más, kisebb galaxisok által alkotott Messier 51 csoport tagja. A galaxisban 1971-ben egy Ia típusú szupernóvát azonosítottak SN 1971I jelzése.

A Messier 57 más néven Gyűrűs-köd rövidebb nevén M57, NGC 672 az egyik leghíresebb planetáris köd a Lant csillagképben. 1779. január 31-én. Charles Messier fedezte fel. Korábban a felfedezést Antoine Darquier de Pellepoix 1718-1802 toulouse-i csillagásznak tulajdonították, aki 1779. év február hónapban írta le, miközben egy üstökös mozgását figyelte.

Charles Messier ugyanabban az évben katalogizálta M57 néven. Darquier élesen elhatárolt, halvány, korong alakú jelenségnek írta le, amelyet a Jupiter bolygóhoz hasonlított, ennek nyomán nevezte el az ilyen objektumokat planetáris ködöknek William Herschel. A 2300 fényévnyi távolságra lévő objektum kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki a középpontjában található halvány, 14,8m fényes fehér törpe által ledobott gázburokból. Jelenleg 1,3 fényév átmérőjű és 18–19 km/s sebességgel tágul. A köd kialakulását okozó központi csillag létezéséről elsőként 1800-ban, Friedrich von Hahn számolt be, de ezt mások nem tudták megerősíteni, létezése csak akkor bizonyosodott be, amikor 1886. szeptember 1-jén Gothard Jenő magán csillagvizsgálójának 26 cm átmérőjű tükrös távcsövén keresztül egy 30 perces expozíciós idejű fényképet készített a ködről, amelyen jól látszott a csillag. A Lant csillagképben, a β és γ Lyrae csillagok között félúton található.

A Messier 45 rövidebb nevén M45 más közismert nevei: Fiastyúk, Hetes vagy Plejádok, a Bika csillagképben található, a Földtől 443 fényévre lévő nyílthalmaz elnevezése. Az ókori kultúrák már ismerték ezt a halmazt. Az Ószövetség három helyen is megemlíti a Plejádokat. Hésziodosznak a Munkák és napok című könyvében, Homérosznak pedig az Odüsszeia és az Iliasz című műveiben is található megemlített részlet róluk. A görög mitológia a Messier 45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok féltestvérei. A hét nővért Órión, a Vadász üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione és ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

 

Szabad szemmel is látható, Galilei a maga készítette kezdetleges távcsöveivel már 36 csillagot talált a területen. Észlelésére az őszi és a téli hónapok a legmegfelelőbbek. A delelése szeptemberben hajnali 4-5, októberben hajnali 2-3, novemberben valamivel éjfél után, decemberben 23, januárban 20-21, februárban 18-19, márciusban pedig 16-17 óra környékére esik, ilyenkor Magyarország szélességéről alig 20°-ra található a zenittől. A Plejádok nyílthalmaz egyben mozgási halmaz is. Csillagainak közös jellemzője, hogy egy irányba tartanak, ez a hely a Naprendszer felől nézve az Orion csillagkép északi részére esik. Miközben a halmaz tagjai erre haladnak, egyben távolodnak is a Naprendszertől, tehát a mozgásuk látszólagos iránya összetartó. Természetesen a mozgás látszólag csekély, évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi. A halmaz csillagászati értelemben viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Szabad szemmel is látható tagjai mind B6 - B8 színképtípusú fehér óriáscsillagok. A több száz, lényegesen halványabb halmaztag között feltűnően sok a hirtelen kifényesedést mutató, a csillagfejlődés egészen korai szakaszában járó fler csillag. A teljes csillagcsoport több mint 500 tagból áll, és körülbelül 4 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A Plejádok köde porfelhő, amelyet a visszavert csillagfény tesz kevésbé láthatóvá.

A Messier 43 más néven Orion-köd vagy rövidebben: M43, NGC 1976, egy gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz a Messier 42-vel, részben egybefolyva.

Valójában egy objektum, amelynek egy részét sötét felhő takarja el. Sőt, mindkét felhőrész egy hatalmas kiterjedésű halvány ködtenger legfényesebb része csak. Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért szabad szemmel is látható; halvány csillagnak tűnik az Orion öve alatt, emiatt a környező csillagokkal együtt Orion kardjának is nevezik. Igazi szépsége azonban távcsövön át, vagy még inkább a hosszú expozíciós idejű fényképeken mutatkozik meg. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz: a Trapéz. Az Orion-köd centrális sűrűsödése nem idősebb 30 000 évnél. Félezernél több változócsillag van a ködben és környezetében.

A Messier 51 más néven Örvény-köd vagy Örvény-galaxis rövidebb néven M51, NGC 5194, egy spirálgalaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. Az égbolt egyik legismertebb galaxisa. A Messier 51 galaxist Charles Messier fedezte fel, majd 1773. október 13-án. katalogizálta.

A Messier 51 egy kisebb galaxis csoport domináns tagja, amelyben egy másik Messier-objektum, az M63 is megtalálható. Távolságára erősen eltérő becslések állnak rendelkezésre. A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza szintén tartalmazza az objektumot Arp 85 néven, mint spirál galaxis nagyméretű és felszíni fényességű kísérővel. Kísérő galaxisa az NGC 5195, mellyel gravitációs kölcsönhatásban áll. Nagyon kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.