Messier-Katalógus

A Messier 66 rövidebb nevén M66, vagy NGC 3627 egy spirál galaxis a Földtől harminchatmillió fényévre az Oroszlán csillagképben. Charles Messier francia csillagász 1780. március 1-jén fedezte fel a Messier 66-ot, majd katalogizálta.

 

Az M66-ban eddig három szupernóvát az SN 1973R, SN 1989B és az SN 1997bs azonosítottak. A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza a 16-os számmal szintén tartalmazza az Messier 66-ot, mint galaxist különálló résszel.

A Messier 64 más néven Ördögszem- vagy Feketeszem-galaxis röviden M64, NGC 4826, egy spirál galaxis a Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképben. A galaxis előterében van egy látványos sötét porsáv, amely a fényt elnyeli a galaxis fényes magja előtt, ezért nevezik Feketeszem- vagy Ördögszem-galaxisnak. A Messier 64 kis távcsövekben való látványos megjelenése miatt amatőrcsillagászok is jól ismerik.  Edward Pigott fedezte fel a Messier 64 spirál galaxist 1779. március 23-án. 1779 áprilisában tőle függetlenül Johann Elert Bode is felfedezte, majd Charles Messier francia csillagász 1780. március 1-jén tőlük függetlenül újra felfedezte, és katalogizálta. A galaxis fősíkjában levő csillagok színképvonalainak Doppler-eltolódása alapján ellenkező irányú forgás adódik, mint ha ugyanezt a mérést a külső régiókban található csillagközi gázra és porra végzik. Ehhez hasonló jelenséget eddig még egyetlen esetben sem találtak. Modellszámítások mutatják, ilyen állapot nem maradhat fenn, legfeljebb csak 100 millió évig. Így rendkívül szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy elkaptuk ezt a különleges pillanatot. Különleges forgását az okozza, hogy a galaxis a közelmúltban egy másik, gázban valószínűleg igen gazdag galaxissal ütközhetett, méghozzá nem centrálisan, hanem úgy, hogy anyaga a nagyobb galaxis csillagaival szembeni pályára kényszerült. A csillagászok szerint az ellentétesen forgó gáz akkor keletkezett, mikor a Messier 64 elnyelte egyik kísérő galaxisát. Új csillagok aktív képződése történik abban a határrégióban, ahol az ellentétesen forgó gázok összeütköznek, összehúzódnak. Az a törpe galaxis, ami hatással volt szomszédjára, mára majdnem teljesen megsemmisült. Csillagai vagy a fő galaxissal összeolvadtak vagy kiszóródtak a galaxisok közötti térbe. Az ütközés következményei láthatóak a Messier 64 külső élénél a visszamaradt gázok mozgásában.

 

A Messier 57 más néven Gyűrűs-köd rövidebb nevén M57, NGC 672 az egyik leghíresebb planetáris köd a Lant csillagképben. 1779. január 31-én. Charles Messier fedezte fel. Korábban a felfedezést Antoine Darquier de Pellepoix 1718-1802 toulouse-i csillagásznak tulajdonították, aki 1779. év február hónapban írta le, miközben egy üstökös mozgását figyelte.

Charles Messier ugyanabban az évben katalogizálta M57 néven. Darquier élesen elhatárolt, halvány, korong alakú jelenségnek írta le, amelyet a Jupiter bolygóhoz hasonlított, ennek nyomán nevezte el az ilyen objektumokat planetáris ködöknek William Herschel. A 2300 fényévnyi távolságra lévő objektum kb. 20 000 évvel ezelőtt alakult ki a középpontjában található halvány, 14,8m fényes fehér törpe által ledobott gázburokból. Jelenleg 1,3 fényév átmérőjű és 18–19 km/s sebességgel tágul. A köd kialakulását okozó központi csillag létezéséről elsőként 1800-ban, Friedrich von Hahn számolt be, de ezt mások nem tudták megerősíteni, létezése csak akkor bizonyosodott be, amikor 1886. szeptember 1-jén Gothard Jenő magán csillagvizsgálójának 26 cm átmérőjű tükrös távcsövén keresztül egy 30 perces expozíciós idejű fényképet készített a ködről, amelyen jól látszott a csillag. A Lant csillagképben, a β és γ Lyrae csillagok között félúton található.

A Messier 51 más néven Örvény-köd vagy Örvény-galaxis rövidebb néven M51, NGC 5194, egy spirálgalaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. Az égbolt egyik legismertebb galaxisa. A Messier 51 galaxist Charles Messier fedezte fel, majd 1773. október 13-án. katalogizálta.

A Messier 51 egy kisebb galaxis csoport domináns tagja, amelyben egy másik Messier-objektum, az M63 is megtalálható. Távolságára erősen eltérő becslések állnak rendelkezésre. A Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlasza szintén tartalmazza az objektumot Arp 85 néven, mint spirál galaxis nagyméretű és felszíni fényességű kísérővel. Kísérő galaxisa az NGC 5195, mellyel gravitációs kölcsönhatásban áll. Nagyon kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

A Messier 63 rövidebben M63, NGC 5055 vagy más néven Napraforgó-galaxis, egy spirál galaxis a Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben. A Messier 63 spirálgalaxist Pierre Méchain fedezte fel 1779. június 14-én. Charles Messier francia csillagász ugyanezen a napon katalogizálta a galaxist.

A Messier 63 és a Messier 51 és más, kisebb galaxisok által alkotott Messier 51 csoport tagja. A galaxisban 1971-ben egy Ia típusú szupernóvát azonosítottak SN 1971I jelzése.