Messier-Katalógus

A Messier 45 rövidebb nevén M45 más közismert nevei: Fiastyúk, Hetes vagy Plejádok, a Bika csillagképben található, a Földtől 443 fényévre lévő nyílthalmaz elnevezése. Az ókori kultúrák már ismerték ezt a halmazt. Az Ószövetség három helyen is megemlíti a Plejádokat. Hésziodosznak a Munkák és napok című könyvében, Homérosznak pedig az Odüsszeia és az Iliasz című műveiben is található megemlített részlet róluk. A görög mitológia a Messier 45 szabad szemmel is látható csillagait hét nővérnek, Atlasz és Pléioné lányainak tartotta, ők voltak a Hyádok féltestvérei. A hét nővért Órión, a Vadász üldözte az égbolton, de Zeusz galambokká változtatta őket, hogy megmenekülhessenek. A nővérek: Celaeno, Electra, Taygeta, Maia, Asterope, Merope, Alcyone, a szüleik: Atlas és Pleione és ezeket a neveket viselik a halmaz legfényesebb csillagai.

 

Szabad szemmel is látható, Galilei a maga készítette kezdetleges távcsöveivel már 36 csillagot talált a területen. Észlelésére az őszi és a téli hónapok a legmegfelelőbbek. A delelése szeptemberben hajnali 4-5, októberben hajnali 2-3, novemberben valamivel éjfél után, decemberben 23, januárban 20-21, februárban 18-19, márciusban pedig 16-17 óra környékére esik, ilyenkor Magyarország szélességéről alig 20°-ra található a zenittől. A Plejádok nyílthalmaz egyben mozgási halmaz is. Csillagainak közös jellemzője, hogy egy irányba tartanak, ez a hely a Naprendszer felől nézve az Orion csillagkép északi részére esik. Miközben a halmaz tagjai erre haladnak, egyben távolodnak is a Naprendszertől, tehát a mozgásuk látszólagos iránya összetartó. Természetesen a mozgás látszólag csekély, évtizedes távlatban is csak töredék ívmásodpercnyi. A halmaz csillagászati értelemben viszonylag fiatalnak számít, korát 115 millió évesnek becsülik. Szabad szemmel is látható tagjai mind B6 - B8 színképtípusú fehér óriáscsillagok. A több száz, lényegesen halványabb halmaztag között feltűnően sok a hirtelen kifényesedést mutató, a csillagfejlődés egészen korai szakaszában járó fler csillag. A teljes csillagcsoport több mint 500 tagból áll, és körülbelül 4 teleholdnyi területet foglal el az égbolton. A Plejádok köde porfelhő, amelyet a visszavert csillagfény tesz kevésbé láthatóvá.

A Messier 43 más néven Orion-köd vagy rövidebben: M43, NGC 1976, egy gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz a Messier 42-vel, részben egybefolyva.

Valójában egy objektum, amelynek egy részét sötét felhő takarja el. Sőt, mindkét felhőrész egy hatalmas kiterjedésű halvány ködtenger legfényesebb része csak. Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért szabad szemmel is látható; halvány csillagnak tűnik az Orion öve alatt, emiatt a környező csillagokkal együtt Orion kardjának is nevezik. Igazi szépsége azonban távcsövön át, vagy még inkább a hosszú expozíciós idejű fényképeken mutatkozik meg. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz: a Trapéz. Az Orion-köd centrális sűrűsödése nem idősebb 30 000 évnél. Félezernél több változócsillag van a ködben és környezetében.

A Messier 32 rövidebb nevén M32 vagy NGC 221, egy elliptikus törpe galaxis az Androméda csillagképben. Az M32 törpe galaxist Guillaume Le Gentil 1749-ben francia csillagász fedezte fel és Charles Messier 1764. augusztus 3-án katalogizálta, bár jegyzetei szerint már 1757-ben is észlelte.

A Messier 32 a legelső elliptikus galaxis, amit felfedeztek. A Messier 32 törpe galaxis a Messier 31 Androméda galaxis körül kering, így tagja a Lokális Galaxis csoportnak. A Messier 32 alig 20 000 fényévre található a Messier 31-től. Jelek szerint egykor sokkal nagyobb galaxis lehetett, de a szoros közelség hatására tömege jókora hányada átkerült a Messier 31-be. Centrumában néhány millió naptömegnyi fekete lyuk rejtőzik, ami arról árulkodik, hogy korábban tekintélyes galaxis lehetett. A Messier 32 valamennyi egykori gömbhalmazát elveszítette. Könnyen megtalálható, mivel a Messier 31 középpontjától pontosan délre található, 22 szögpercre.

A Messier 31 más néven Androméda-galaxis vagy Androméda-köd rövidebb nevén M31, NGC 224, egy spirál galaxis az Andromeda csillagképben. Sb típusú spirál galaxis. Távolsága a Naptól 2,5 millió fényév. A hozzánk legközelebbi extra galaxisok egyike, a Lokális Csoport legnagyobb tömegű galaxisa, csak a Tejútrendszer körül keringő törpe galaxisok vannak közelebb nála.

Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. Tömege 370 milliárd naptömeg. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejútrendszerhez, ha a kozmológiai állandó nulla, akkor körülbelül 3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Ha a kozmológiai állandó nem nulla, akkor a közeledés idővel távolodásba fog átmenni a Világegyetem gyorsuló tágulása miatt. Többen a német csillagászt Simon Mariust tartják a felfedezőjének 1612-ben, pedig ő csak az újra felfedezője volt. A perzsa csillagász, Abd al-Rahman al-Sufi 964-ben megjelent munkájában lejegyezte, mint kis köd-öt. Mivel Marius megfigyelése sem vált ismertté a későbbi megfigyelők számára, ezért Hodierna 1654-ben és Bullialdus 1661-ben is független felfedezőnek számít. Magyarországról az Androméda-galaxis ősszel figyelhető meg legjobban, amikor az esti órákban csaknem a zenitig emelkedik. Tiszta időben elmosódott ellipszisként szabad szemmel is látható. Látszólagos összfényessége 3,4magnitúdó. Látszólagos mérete 160'x40', azaz a telihold átmérőjénél mintegy ötször hosszabbnak látszik. A legnagyobb földi távcsövekkel készült felvételeken az egyes csillagok is megkülönböztethetők.

A Messier 42 más néven Orion-köd vagy rövidebben: M42, NGC 1976, egy gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz a Messier 43-mal, részben egybefolyva. Valójában egy objektum, amelynek egy részét sötét felhő takarja el.

Sőt, mindkét felhőrész egy hatalmas kiterjedésű halvány ködtenger legfényesebb része csak. Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért szabad szemmel is látható; halvány csillagnak tűnik az Orion öve alatt, emiatt a környező csillagokkal együtt Orion kardjának is nevezik. Igazi szépsége azonban távcsövön át, vagy még inkább a hosszú expozíciós idejű fényképeken mutatkozik meg. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz: a Trapéz. Az Orion-köd centrális sűrűsödése nem idősebb 30 000 évnél. Félezernél több változócsillag van a ködben és környezetében.