Messier-Katalógus

A Messier 42 más néven Orion-köd vagy rövidebben: M42, NGC 1976, egy gázfelhő az Orion csillagképben, nagyon közel egymáshoz a Messier 43-mal, részben egybefolyva. Valójában egy objektum, amelynek egy részét sötét felhő takarja el.

Sőt, mindkét felhőrész egy hatalmas kiterjedésű halvány ködtenger legfényesebb része csak. Látszólagos fényessége 4 magnitúdó, ezért szabad szemmel is látható; halvány csillagnak tűnik az Orion öve alatt, emiatt a környező csillagokkal együtt Orion kardjának is nevezik. Igazi szépsége azonban távcsövön át, vagy még inkább a hosszú expozíciós idejű fényképeken mutatkozik meg. A felhő mélyén új csillagok születnek az összesűrűsödő gázból, látható egy fiatal csillagokból álló halmaz: a Trapéz. Az Orion-köd centrális sűrűsödése nem idősebb 30 000 évnél. Félezernél több változócsillag van a ködben és környezetében.

A Messier 32 rövidebb nevén M32 vagy NGC 221, egy elliptikus törpe galaxis az Androméda csillagképben. Az M32 törpe galaxist Guillaume Le Gentil 1749-ben francia csillagász fedezte fel és Charles Messier 1764. augusztus 3-án katalogizálta, bár jegyzetei szerint már 1757-ben is észlelte.

A Messier 32 a legelső elliptikus galaxis, amit felfedeztek. A Messier 32 törpe galaxis a Messier 31 Androméda galaxis körül kering, így tagja a Lokális Galaxis csoportnak. A Messier 32 alig 20 000 fényévre található a Messier 31-től. Jelek szerint egykor sokkal nagyobb galaxis lehetett, de a szoros közelség hatására tömege jókora hányada átkerült a Messier 31-be. Centrumában néhány millió naptömegnyi fekete lyuk rejtőzik, ami arról árulkodik, hogy korábban tekintélyes galaxis lehetett. A Messier 32 valamennyi egykori gömbhalmazát elveszítette. Könnyen megtalálható, mivel a Messier 31 középpontjától pontosan délre található, 22 szögpercre.

A Messier 27 más néven Súlyzó-köd vagy rövidebb nevén M 27, NGC 6853, egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben. Charles Messier 1764. július 12-én fedezte fel, aki M27 számon katalogizálta.

A Súlyzó-köd volt az elsőként felfedezett planetáris köd, mintegy 1200 fényév távolságra található és 3000-4000 éve alakult ki. A központjában található egy 13,5magnitúdó látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Viszonylag nagy méretének és fényességének köszönhetően kis távcsövekkel is jól megfigyelhető.

A Messier 22 rövidebb nevén M22 vagy NGC 6656, egy gömbhalmaz a Nyilas (Sagittarius ) csillagképben. A Messier 22 felfedezése Abraham Ihle német amatőr csillagász nevéhez köthető, aki 1665-ben fedezte fel, aki foglalkozását tekintve postahivatalnok volt.

Charles Messier 1764. június 5-én katalogizálta. A halmazban kb. 75 000 darab csillag között viszonylag kevés, 32 változócsillagot sikerült azonosítani. Többségük RR Lyrae típusú változócsillag. A legfényesebb csillagok fényessége kb. 11 magnitúdó. A halmaz átmérője 100 fényév körüli. A Messier 22 egyike annak a négy gömbhalmaznak, amelyben planetáris ködöt ismerünk.

A Messier 31 más néven Androméda-galaxis vagy Androméda-köd rövidebb nevén M31, NGC 224, egy spirál galaxis az Andromeda csillagképben. Sb típusú spirál galaxis. Távolsága a Naptól 2,5 millió fényév. A hozzánk legközelebbi extra galaxisok egyike, a Lokális Csoport legnagyobb tömegű galaxisa, csak a Tejútrendszer körül keringő törpe galaxisok vannak közelebb nála.

Átmérője 110 ezer fényév, a kevés anyagot tartalmazó külső tartományokkal együtt 180 ezer fényév. Tömege 370 milliárd naptömeg. 270 km/s-os sebességgel közeledik a Tejútrendszerhez, ha a kozmológiai állandó nulla, akkor körülbelül 3 milliárd év múlva összeütközik a mi galaxisunkkal. Ha a kozmológiai állandó nem nulla, akkor a közeledés idővel távolodásba fog átmenni a Világegyetem gyorsuló tágulása miatt. Többen a német csillagászt Simon Mariust tartják a felfedezőjének 1612-ben, pedig ő csak az újra felfedezője volt. A perzsa csillagász, Abd al-Rahman al-Sufi 964-ben megjelent munkájában lejegyezte, mint kis köd-öt. Mivel Marius megfigyelése sem vált ismertté a későbbi megfigyelők számára, ezért Hodierna 1654-ben és Bullialdus 1661-ben is független felfedezőnek számít. Magyarországról az Androméda-galaxis ősszel figyelhető meg legjobban, amikor az esti órákban csaknem a zenitig emelkedik. Tiszta időben elmosódott ellipszisként szabad szemmel is látható. Látszólagos összfényessége 3,4magnitúdó. Látszólagos mérete 160'x40', azaz a telihold átmérőjénél mintegy ötször hosszabbnak látszik. A legnagyobb földi távcsövekkel készült felvételeken az egyes csillagok is megkülönböztethetők.