Messier-Katalógus

A Messier 20 vagy más néven Trifid-köd, rövidebb néven M20 vagy NGC 6514 egy világító gázfelhő a Nyilas csillagképben, amely egy a ködből képződött csillagokból álló nyílthalmazt is tartalmaz. Guillaume Le Gentil francia csillagász fedezte fel 1750-ben, majd Charles Messier katalogizálta M20 számon.

A trifid szó jelentése: három lebenyre osztott, amely az objektum jellegzetes megjelenése utal. A Trifid-köd fontos csillagképződési hely; belsejében az összesűrűsödő gázfelhőből tömegesen alakulnak ki az új csillagok. A 2005 januárjában készített infravörös felvételeken 30 embrionális állapotban levő, és 120 újszülött csillagot fedeztek fel, amelyeket korábban nem tudtak megjeleníteni az optikai felvételeken. A belsejében van egy O7-es színképtípusú, rendkívül forró csillag, tőle származik a látszó fényesség nagy része. Körülbelül 2200 fényév távolságra van. Közepes méretű köd, de az alacsony felületi fényessége miatt komolyabb távcsövekre van szükség a tanulmányozásához.

 A Messier 17 rövidebb nevén M17 vagy NGC 6618 egy emissziós köd és nyílthalmaz a Nyilas csillagképben. 

További neveken is említik: Omega-köd, Patkó-köd, Hattyú-köd. Philippe Loys de Chéseaux 1745-46-ban fedezte fel a ködöt, ám mivel felfedezése nem vált széles körben ismertté, Charles Messier függetlenül újra megtalálta, majd 1764. június 3-án katalogizálta a ködöt. A köd mintegy 35 csillagból álló nyílthalmazt takar, fénylése ezektől ered. Ezen belül a köd magjában egy kompaktabb csoport is elkülönül. Nagyon kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

 

A Messier 15 rövidebb nevén M15 vagy NGC 7078 gömbhalmaz a Pegasus csillagképben. A Messier 15 gömbhalmazt Jean-Dominique Maraldi itáliai születésű csillagász fedezte fel 1746. szeptember 7-én, miközben egy üstököst figyelt meg. Charles Messier 1764. június 3-án katalogizálta.

1783-ban William Herschel volt az első, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban. A Messier 15-ben 112 ismert változócsillag található, ezzel az M3 és az ω Centauri után a harmadik legtöbb ismert változóval rendelkező halmaz. Ezek többsége RR Lyrae-típusú. Egyike a Tejútrendszer legsűrűbb halmazainak. Az M15-ben az ismert pulzárok száma 9. A Tejútrendszerben a Messier 15 az ismert legidősebb objektum. Az M15 nagyon könnyen megtalálható. Ehhez az ε Pegasi csillagot, majd attól délkeletre a θ Pegasit kell megkeresni. Különösen kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

A Messier 13 rövidebb nevén M13 vagy NGC 6205 gömbhalmaz a Hercules csillagképben. Az északi égbolt egyik legismertebb gömbhalmaza. Edmond Halley brit csillagász 1714-benfedezte fel a Messier 13-at és Charles Messier 1764. június 1-jén katalogizálta.

A Messier 13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek, mivel az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A rádiójelet az Arecibo Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. Ennek az üzenetnek az elküldése azonban inkább csak jelképes tett, technológiai demonstráció volt, mint valós kísérlet egy idegen civilizációval való kapcsolatteremtésre. Nagyon sűrű halmaz. A központja környékén köbfényévenként 1–2 csillag található, ami a Nap környékének ötszázszorosa. A Messier 13 kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is megfigyelhető lehet.

A Messier 16 rövidebb nevén M16 vagy NGC 6611 vagy más néven Sas-köd egy emissziós köd és nyílthalmaz a Kígyó csillagképben. A nyílthalmazt 1746-ban Philippe Loys de Chéseaux csillagász fedezte fel, de a ködöt Charles Messier vette észre az 1760-as években.

Az átmérője mintegy 0,5°. Már egy 10 cm-es refraktorral látható három ködös tartomány és körülbelül 20 csillag egyetlen háttér előtt. A halmaz legfeljebb kétmillió éves. A Teremtés Oszlopai néven ismertté vált felhők is itt találhatóak, melyekről 1995-ben Jeff Hester és Paul Scowen készített híres felvételt, a Hubble űrtávcső segítségével. A név igen találó, mert tényleg oszlopokhoz hasonlítanak és csillagok születnek bennük. A Teremtés Oszlopainak megtekintéséhez viszonylag nagy távcsőre van szükség, mivel a köd egyik kicsi szegletében találhatóak és nagyon halványak.