Messier-Katalógus

A Messier 27 más néven Súlyzó-köd vagy rövidebb nevén M 27, NGC 6853, egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben. Charles Messier 1764. július 12-én fedezte fel, aki M27 számon katalogizálta.

A Súlyzó-köd volt az elsőként felfedezett planetáris köd, mintegy 1200 fényév távolságra található és 3000-4000 éve alakult ki. A központjában található egy 13,5magnitúdó látszólagos fényességű fehér törpe, amelynek ledobott gázburkából alakult ki a köd. Viszonylag nagy méretének és fényességének köszönhetően kis távcsövekkel is jól megfigyelhető.

A Messier 22 rövidebb nevén M22 vagy NGC 6656, egy gömbhalmaz a Nyilas (Sagittarius ) csillagképben. A Messier 22 felfedezése Abraham Ihle német amatőr csillagász nevéhez köthető, aki 1665-ben fedezte fel, aki foglalkozását tekintve postahivatalnok volt.

Charles Messier 1764. június 5-én katalogizálta. A halmazban kb. 75 000 darab csillag között viszonylag kevés, 32 változócsillagot sikerült azonosítani. Többségük RR Lyrae típusú változócsillag. A legfényesebb csillagok fényessége kb. 11 magnitúdó. A halmaz átmérője 100 fényév körüli. A Messier 22 egyike annak a négy gömbhalmaznak, amelyben planetáris ködöt ismerünk.

 A Messier 17 rövidebb nevén M17 vagy NGC 6618 egy emissziós köd és nyílthalmaz a Nyilas csillagképben. 

További neveken is említik: Omega-köd, Patkó-köd, Hattyú-köd. Philippe Loys de Chéseaux 1745-46-ban fedezte fel a ködöt, ám mivel felfedezése nem vált széles körben ismertté, Charles Messier függetlenül újra megtalálta, majd 1764. június 3-án katalogizálta a ködöt. A köd mintegy 35 csillagból álló nyílthalmazt takar, fénylése ezektől ered. Ezen belül a köd magjában egy kompaktabb csoport is elkülönül. Nagyon kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

 

A Messier 16 rövidebb nevén M16 vagy NGC 6611 vagy más néven Sas-köd egy emissziós köd és nyílthalmaz a Kígyó csillagképben. A nyílthalmazt 1746-ban Philippe Loys de Chéseaux csillagász fedezte fel, de a ködöt Charles Messier vette észre az 1760-as években.

Az átmérője mintegy 0,5°. Már egy 10 cm-es refraktorral látható három ködös tartomány és körülbelül 20 csillag egyetlen háttér előtt. A halmaz legfeljebb kétmillió éves. A Teremtés Oszlopai néven ismertté vált felhők is itt találhatóak, melyekről 1995-ben Jeff Hester és Paul Scowen készített híres felvételt, a Hubble űrtávcső segítségével. A név igen találó, mert tényleg oszlopokhoz hasonlítanak és csillagok születnek bennük. A Teremtés Oszlopainak megtekintéséhez viszonylag nagy távcsőre van szükség, mivel a köd egyik kicsi szegletében találhatóak és nagyon halványak.

A Messier 20 vagy más néven Trifid-köd, rövidebb néven M20 vagy NGC 6514 egy világító gázfelhő a Nyilas csillagképben, amely egy a ködből képződött csillagokból álló nyílthalmazt is tartalmaz. Guillaume Le Gentil francia csillagász fedezte fel 1750-ben, majd Charles Messier katalogizálta M20 számon.

A trifid szó jelentése: három lebenyre osztott, amely az objektum jellegzetes megjelenése utal. A Trifid-köd fontos csillagképződési hely; belsejében az összesűrűsödő gázfelhőből tömegesen alakulnak ki az új csillagok. A 2005 januárjában készített infravörös felvételeken 30 embrionális állapotban levő, és 120 újszülött csillagot fedeztek fel, amelyeket korábban nem tudtak megjeleníteni az optikai felvételeken. A belsejében van egy O7-es színképtípusú, rendkívül forró csillag, tőle származik a látszó fényesség nagy része. Körülbelül 2200 fényév távolságra van. Közepes méretű köd, de az alacsony felületi fényessége miatt komolyabb távcsövekre van szükség a tanulmányozásához.