Messier-Katalógus

A Messier 15 rövidebb nevén M15 vagy NGC 7078 gömbhalmaz a Pegasus csillagképben. A Messier 15 gömbhalmazt Jean-Dominique Maraldi itáliai születésű csillagász fedezte fel 1746. szeptember 7-én, miközben egy üstököst figyelt meg. Charles Messier 1764. június 3-án katalogizálta.

1783-ban William Herschel volt az első, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban. A Messier 15-ben 112 ismert változócsillag található, ezzel az M3 és az ω Centauri után a harmadik legtöbb ismert változóval rendelkező halmaz. Ezek többsége RR Lyrae-típusú. Egyike a Tejútrendszer legsűrűbb halmazainak. Az M15-ben az ismert pulzárok száma 9. A Tejútrendszerben a Messier 15 az ismert legidősebb objektum. Az M15 nagyon könnyen megtalálható. Ehhez az ε Pegasi csillagot, majd attól délkeletre a θ Pegasit kell megkeresni. Különösen kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

A Messier 13 rövidebb nevén M13 vagy NGC 6205 gömbhalmaz a Hercules csillagképben. Az északi égbolt egyik legismertebb gömbhalmaza. Edmond Halley brit csillagász 1714-benfedezte fel a Messier 13-at és Charles Messier 1764. június 1-jén katalogizálta.

A Messier 13 volt az egyik első objektum, amit 1974-ben kiválasztottak, hogy az esetleges földön kívüli intelligencia számára üzenetet küldjenek, mivel az egyik legközelebbi gömbhalmaz. A rádiójelet az Arecibo Obszervatórium nagy rádióteleszkópjával indították útnak. Ennek az üzenetnek az elküldése azonban inkább csak jelképes tett, technológiai demonstráció volt, mint valós kísérlet egy idegen civilizációval való kapcsolatteremtésre. Nagyon sűrű halmaz. A központja környékén köbfényévenként 1–2 csillag található, ami a Nap környékének ötszázszorosa. A Messier 13 kedvező időjárási körülmények között szabad szemmel is megfigyelhető lehet.

A Messier 11 rövidebb nevén M11, vagy NGC 6705 vagy más néven Vadkacsa-halmaz, egy nyílthalmaz a Pajzs csillagképben. 1681-ben Gottfried Kirch nevéhez fűződik a Messier 11 felfedezése, aki a berlini obszervatórium német csillagásza volt.

1733 környékén sikerült William Derhamnak csillagokra bontania. Charles Messier 1764. május 30-án katalogizálta. A halmaz korát 220-500 millió évre becsülik. Trumpler a II,2, r osztályba sorolta be, néhány újabb besorolás I,2,r típusúnak tekinti. Az objektum 22 km/s sebességgel távolodik a Földtől. Legfényesebb csillaga 9 magnitudós, a többi 11 magnitudós vagy halványabb. Megfelelő időjárási körülmények között szabad szemmel is észlelhető.

Messier 10 egy gömbhalmaz a Kígyótartó csillagképben, rövidebb nevén M10 vagy NGC 6254.

A Messier 9 felfedezése Charles Messier francia csillagász nevéhez köthető, majd 1764. május 29-én katalogizálta, mint csillag nélküli ködöt. Körülbelül 20 évvel később William Herschel volt az első, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban.

A Messier 12 rövidebb nevén M12 vagy NGC 6218 gömbhalmaz a Kígyótartó csillagképben. Charles Messier francia csillagász saját felfedezéseinek egyike a Messier 12.

A M12 gömbhalmazt 1764. május 30-án katalogizálta, mint csillag nélküli ködöt. William Herschel volt az első, 1783-ban, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban. A Messier 12 könnyen megtalálható az M10-től két fokra északra és 2 fokra nyugatra. Egy másik lehetőség a δ Ophiuchi csillagtól 2 fokra északra és 8,5 fokra keletre való tájolás. Átmérője kb. 150 fényév.