Messier-Katalógus

A Messier 2 rövidebb nevén M2 vagy NGC 7089, egy gömbhalmaz a Vízöntő csillagképben.  Jean-Dominique Maraldi francia csillagász 1746. szeptember 11-én fedezte fel a Messier 2, miközben egy üstököst figyelt meg. 1760-ban, pontosan 14 évvel később ugyanazon a napon Maralditól függetlenül Charles Messier is felfedezte a gömbhalmazt, de nem tudta csillagokra bontani.

1794-ben William Herschel volt az első, aki a halmazban különálló csillagokat tudott azonosítani. Az M2 a β Aquarii csillagtól 5 fokra északra figyelhető meg. Mivel fényessége 6,6 magnitúdó, szabad szemmel csak nagyon kedvező körülmények között látható. Egy egyszerű színházi látcső segítségével már könnyedén megtalálható, mivel az égboltnak egy csillagokban nem különösebben gazdag részén helyezkedik el. Az M2 figyelemre méltóan elliptikus. Az M2 átmérője körülbelül 175 fényév, hozzávetőlegesen 150 000 csillagból áll, és egyike a legnagyobb ismert gömbhalmazoknak. Legfényesebb csillagai sárga és vörös óriások, melyek magnitúdója 13,1. Az M2 körülbelül 5,3 km/s sebességgel közeledik felénk. Jelenlegi távolsága a Földtől 37 500 fényév. Viszonylag kevés változócsillagot tartalmaz. Ezek többsége RR Lyrae-típusú, mellettük néhány cefeida és egy RV Tauri-típusú is van.

Messier 1 más néven Rák-köd (M1, NGC 1952) szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. 1054-ben kínai és arab csillagászok megfigyeltek egy 23 napon át szabad szemmel is látható szupernóvát SN 1054, ennek a maradványa a Rák-köd. Nevét onnan kapta, hogy az 1844-ben Lord Rosse által készített rajzon nagyon hasonlított egy rákra, azonban amikor később nagyobb távcsövekkel is megvizsgálták, akkor egészen másmilyennek tűnt, de addigra már rögzült a Rák-köd elnevezés. 6500 fényév távolságra fekszik a Földtől, átmérője 11 fényév és másodpercenként 1500 km-rel növekszik. Központjában egy 16m fényességű pulzár található, melyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából. 1969-ben ezt a villogást az optikai tartományban is kimutatták. Látható fényben a Rák-köd nagyjából ovális alakú filament-tömeg, melynek hossza 6 ívperc, szélessége 4 ívperc és egy diffúz kék központi régiót vesz közre. A filamentek az egykori csillag atmoszférájának maradványai és főleg ionizált héliumból és hidrogénből állnak, kisebb mértékben szénből, oxigénből, nitrogénből, vasból, neonból és kénből. A filamentek hőmérséklete 11 000 és 18 000 K közötti, sűrűségük kb. 1300 részecske/cm³.

 

A Rák-köd közepén két halvány csillag található, ezek közül az egyik a felelős a köd létezéséért. 1942-ben azonosították, amikor Rudolf Minkowski azt találta, hogy optikai spektruma nagyon szokatlan. A csillag körüli térségből erős rádiósugárzást figyeltek meg 1949-ben és röntgensugárzást 1963-ban. 1967-ben felfedezték, hogy a gamma tartományban ez az égbolt egyik legfényesebb objektuma.  1968-ban megtalálták gyors pulzusokban sugárzó csillagot, amely az első felfedezett pulzárok közé tartozott és az első, amelyet szupernóva-maradványként azonosítottak. A pulzárok erős elektromágneses sugárzás forrásai, amelyet rövid, szabályos pulzusokban bocsátanak ki másodpercenként sokszor. A Rák-köd központi csillaga 0,033 másodperces periódusidővel pulzál, a pulzárkatalógusban NP 0532 számon tartják nyilván. 1967-es felfedezésük idején nagy rejtélynek tartották, az elsőt megtaláló csoport valószínűnek tartotta, hogy a szabályos jelek egy fejlett civilizációtól származnak. A Rák-köd közepén felfedezett pulzáló rádióforrás bizonyította, hogy a pulzárok szupernóva robbanások során jönnek létre. Ma már gyorsan forgó neutroncsillagoknak tartják, amelyek erős mágneses tere keskeny sugárba gyűjti az emissziót.

A Messier 101 rövidebb néven M101, NGC 5457 egy spirál galaxis az Ursa Major magyarul Nagy Medve csillagképben található. Az Messier 101 galaxist Pierre Méchain fedezte fel 1781. március 27-én, majd értesítette erről Charles Messier-t, aki katalogizálta. Ez volt az egyik utolsó objektum, amit maga Messier adott a katalógushoz. Az M101 a legalább kilenc galaxisból álló M101 galaxis csoport legfényesebb tagja. Egyike azon 18 galaxisnak, amiket a Hubble űrtávcső kulcsfontosságú projektjének keretében figyeltek meg; ennek célja a Hubble-állandó 10% hibahatáron belüli meghatározása volt. Ehhez a galaxisban található cefeidákat vizsgálták, hogy megállapíthassák a galaxis távolságát. Az M101 esetén 29 valószínűsíthető cefeidát figyeltek meg 10 és 60 nap közötti periódustartományban. A mérések és számítások eredményeként a galaxis távolságát 7,4 megaparaszekben határozták meg. Az M101 a Halton Arp által készített Pekuliáris Galaxisok Atlaszában szintén szerepel, a 26. szám alatt.

Négy szupernóvát figyeltek meg eddig a galaxisban:

 

SN 1909A, különleges típusú,

SN 1951H, II típusú,

SN 1970G, II típusú,

SN 2011fe, Ia típusú,